Századok – 1929-1930

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607

008 baráth tibor. Korszerű gondolkodási móddal írta Borsod megye 1630-ban követeinek utasításul, hogy „valami elviselhetetlen contributiót országunkra ne hozzanak".3

3

Ezerhatszáztizennyolcban még a pozsonyi kamara is így gondolkodik a városokra kivetendő taxák megállapításakor. Innen eredt részben a sok adóelengedés és a városokat védő két törvénycikk/4

Valamennyinél jellemzőbb a korponai gyűlés törvénykönyve. A rendek belátják, hogy „a veszedelem útján forognak", szavaznak meg adót, de csak akkor teljesítik, ha a sok Ínséget, pusztítást a fejedelem megszünteti, „mert ha el nem veszi, semmit sem praestálhatnak, minthogy elég fogyatkozott állapotban vagyon az szegénység az nemességgel egyetemben, de ha rajtok lészen — a szenvedés t. i. — ennél is inkább megfogyatkozik".3

5

Ezért ragaszkodtak annyira a hányadlati rendszerhez (Quotitätssystem) ,3β melyben, mai szóval élve, az adókulcs volt előre megállapítva (pl. 6 frt értékű vagyonra 1 frt-nyi adó, vagy 1 portára 2 frt stb.) s nem az egész ország által fizetendő összeg. Utóbbi módszer az abszolutizmus kedveltje, a cseh és örökös tartományokban következetesen alkalmazott eljárás.37

A hányadlati rendszer miatt kamaráink a várható jövedelmet előre sohasem tudták.3

8 A század közepén a helyzet gyorsan változott. A győztes abszolutizmus nyugati sikerei után Magyarországot is megragadta. Az 1649-es országgyűlésen már jelentékeny eredményeket ért el, mikkel történetté alakította a modern állam pénzügyi világát. 33

Borsod megye 1630-as követi utasításában a 19. OL. Acta diaetalia, III. No. 11. 34

Az 1625 : 43. és az 1638 :35. t.-e. — A Hofkammer levéltárában, 1638. októberi fascieulusban együtt találjuk Kassa, Eperjes és Szeben relaxatióját. Kassa és Eperjes engedménye azért történik, mert a pénzre a városnak van szüksége „in moeniorum et aggerum circumdatae lapideae structurae restaurationem". Szeben kapja „ad reparationem ruinarum civitatis, moeniorum, turrium, aliorumque aedifieiorum". — L. még Hofkammer, 1631. február, 1650. szeptember, stb. 35

M. O. E. Tom. XI. p. 501. se. A korponai gyűlés törvénykönyve, 1605. december 10. 36

A német szót így fordította magyarra Kautz Gyula. 37

Gindely, 1526—1618. S. 135. ff. 38

1649-ben írja a magyar kamara a 47-es bevételekről „neque ad hanc horam sciri potest, in quantum sese proventus «ive contributiones regni extendunt". Hofkammer, 1649. január 23