Századok – 1929-1930
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607
a magyar állam adóügye. 619 A lezárt kor pénzügyi szemléletében tehát két felfogást találtunk: az uralkodó rendit s az adóügyben maradandó tényeket nem produkáló, de készenálló fejedelmit. Ezek összeütközése hozta létre a necessitas-problémát és oldalágát, a lelkialkatból fakadó elsőbbségi kérdést. A kor nagy igényeivel szemben azonban a XVII. század közepéig egyik sem nyert kellő megoldást.39 II. FEJEZET. Általános pénzügyi helyzet. A modern állam korában az állam és magángazdaság, az adórendszer nagyobb arányú fejlődésével kapcso latban, szorosabb összefüggésbe jutott egymással. Az állam mind nagyobb és nagyobb terheket iparkodott áthengeríteni a tőle független gazdasági területekre, hogy azok erőinek segítségével az eléjemeredő feladatok folyton emelkedő számát a szükséghez képest megoldja, vagy elodázza. A törekvésben fordulópontot jelent a XVII. század első fele. Ezt a korszakot a magyar állam rendkívül gyenge pénzügyi viszonyokkal kezdte meg. Csonka területe ismét jelentékeny mértékben lejebb apadt. Kanizsa és Eger vidéke, a várak elfoglalásával, elveszett. Zágráb, Körös 3B Itt jegyezzük meg, liogy Erdélyben a pénzügyi probléma már nyugvópontra jutott. A kedvező viszonyok ott hamarább aláásták a régi felfogást, mint az anyaországban. 1578-ban már úgy nyilatkoztak a rendek, hogy „az közönséges szükségeket, kik naponkint hazánkra nevekedtek, feljebb kell megtekintenünk és az szükségnek voltához kell kösségönket szabnánk". (És nem fordítva!) E. O. E. Tom. III. p. 126. — Még világosabban 1593-ban, „készek vagyunk minden terhet viselnünk". E. 0. E. Tom. III. p. 420. — A gyorsító motívumok egyike kétségtelenül a török veszedelem: „noha látjuk szegény kösségünknek fogyatkozásokat, mindazonáltal tudván azt, minémü új és szokatlan terhek kezdettek az országra szállani, és hogy a mi megmaradásunk kiváltképpen az adományban áll" ... fizetünk. A nagy közgazdasági periódusok gondolatvilágára 1. Theo Surányi-Unger könyvét: Philosophie in der Volkswirtschaftslehre. I—(II.). Jena, 1923. Főbb vonásaiban bemutatott fejlődés, ahol egy-egy korszakot legnagyobb hatású géniusza képvisel. így Piaton, Aristoteles. Niccolo Machiavelli, François Quesnay, Adam Smith.
