Századok – 1929-1930
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607
A magyar állam adóügye 1605—1648. I FEJEZET (Első közlemény.) Az újkor pénzügyi szemlélete az abszolutizmus kialakulásáig. Az újkori modern államok kialakulásával mindenütt együttjárt a pénz előtérbenyomulása. Míg azt a renaissance inkább mint nervus belli-t ismerte, a rákövetkező időszak szélesebb értelmezésben használta. Szerinte a pénz nervus rei publicae, tehát az egész állami ügyvitel legjelentősebb tényezője. így az adók az államgazdaság keretében nagyobb jelentőségre emelkedtek. A növekedett igényekkel szemben viszont fennállott még a középkorból eredő rendi felfogás, mely a magasabb fokú, a korviszonyoknak inkább megfelelő adóztatásnak léptennyomon akadályokat gördített útjába. Emiatt az újkor pénzügyi téren örökös küzdelmet jelentett. A haladás mindaddig lassú lépésekkel történt, amíg a bürokratikus állam ki nem fejlődött s hatalmával a fejedelem háttérbe nem szorította a rendek akaratát s az isteni rendelés jelszavával — jure divino — meg nem alkotta a változott idők új kívánságát. A szóbanforgó időben az állam jövedelmeit, mint általában mindenütt, nálunk is két csoportra osztották. Voltak rendes és voltak rendkívüli jövedelmek: proventus ordinarii, proventus extraordinarii. Rendes jövedelem alatt az állami bevételeknek azon fajtáit értették, melyek a patrimoniális királyság keretei közül emelkedtek országos jelentőségre s mint ilyenek a rendi szervezet kialakulásával is megtartották magánjogi természetüket. Erre utal a proventus regis elnevezés, szemben a proventus regni-vel. Várbirtokok, szabad és királyi földesúri települések cenzusa, harmincadjövedelmek, bányák hozadéka, tizedek, huszadok stb. tartoztak ebbe a csoportba. Jogi értelemben valamennyi állandóan folyó, állandóan jövedelmező pénzforrás. Fölöttük a király szabadon rendelkezett. Innen a kifejezés: negotium, regale. Korlátozásokkal azóta találkozunk, amióta az állam alkotmányában a rendiség hatalmi tényező. Az irányt a többször megújított 1439 :16. és az 1514 :2—3. t.-c. fejezte ki.1 Szerintük e jövedelmek semminemű ve-1 Megújítja az 1608. a. c.: 22. és 1622 :46. t.-c.
