Századok – 1929-1930
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607
008 baráth tibor. szedelem idején forgalomba nem hozhatók, pénzhezjutásra ezen a módon fel nem használhatók. A törvények azonban — mint ismeretes — csak a rendiség törekvési irányának jelölői maradtak. A szokás hatalma más tekintetben némileg mégis elszíntelenítette e jövedelmek eredeti jellegét, amennyiben kialakította a gyakorlatban is érvényesülő nézetet, hogy a királyság bennük lényegesebb javítást vagy módosítást a rendiség beleegyezése nélkül nem eszközölhet.2 A XVII. század elején lábrakapó abszolutizmus az új vonást hamarosan eltüntette, s visszaállította a régi magyar királyok úgyszólván korlátlan hatalmát. Ε rendes jövedelmek a XVII. század állami bevételeinek törzsét, mintegy 70%-át alkották. Velük szemben állottak a rendkívüli jövedelmek. Alattuk az államkormányzásban elégtelen királyi jövedelmek kiegészítésére rendelt időszakos bevételeket értették. Ezek az adók. Latinul contributiones. Innen az egész csoportot jelölő másik kifejezés: contributionale, szemben viszont camerale. A XVII. század első felében hétféle adóval találkozunk az országban: 1. rovásadó vagy dica, 2. a városi taxa, taxa civitatum, 3. királyi ajándék, donativum, honorarium, 4. vármunka, gratuitus labor, 5. élelmiszeradó, annona, 6. koronapénz, pecunia coronalis, 7. váltakozó elnevezés alatt, ritkán felbukkanó szükségletek fedezésére rendelt adók.3 5 A harmincadokra nézve írja a pozsonyi kamara: atque siccine reiras tricesimarum existentibus exigua sane seu potius nulla proventuum melioratio et augmentatio sperari potest sine consensu regnicolarum in publicis diaetis fieri solito. Opinio 1628-ból, Udvari kamara levéltára Bécsben, Hungarn-sorozat. Hofkammer, 1629. március. — A tétel következménye volt a rendkívüli jövedelmekről kialakult felfogásnak. 3 A cseheknél is adószámba ment a koronázási ajándék: Anton Gindely, Geschichte der böhmischen Finanzen von 1526—1618. Wien, 1869. 166. 1. A lengyeleknél is: S. Kutrzeba, Grundriss der polnischen Verfassungsgeschichte. Berlin, 1912. 141. 1. — Az említett latin elnevezések a leggyakoribbak, de nevezik a dikát egyszerűen adónak, contributio vagy subsidium névvel. Gyakori a contributio dicae, rovásadó jelentésű kifejezés. 2. A taxa szerepel mint contributio civitatum, vagy contributio taxae, taxaadó jelentéssel. 3. A királyi (királynői) ajándékot úgy is írják, contributio regis, vagy reginae, illetőleg regiae vagy reginalis majestatis, sőt contributio honorarii regii. 4. Használatos a contributio gratuitorum laborum és a subsidium gratuitum. 5. Contributio annonae, subsidium frumentale vagy frumenti. 6. Contributio sacrae regni coronae, contributio ad custodiam sacrae regni coronae.
