Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Háborús felelősség 556

500 TÖRTÉNETI IRODALOM. tot ellenben tovább propagálták Maioreseu, Bratianu és Golescu Német-és Franciaországban. A román mozgalomnak szétforgácsolt erőit Magyarország ellen egyesítve, Ausztria és Oroszország javára fordították. Az orosz fegyverek azután együtt temették el a román és magyar szabadságmozgalmakat. A krimi háború idején az Oroszország eilen fordult Ausztria bevonult a román fejedelemségekbe és csak német- és olaszországi érdekeltsége miatt nem kebelezte be azokat, A románok Bratianu külpolitikai koncepciója alapján most már Magyarország és Ausztria ellen fordultak, csatlakozva az Ausztria ellen szövetkező Francia- és Oroszországhoz és Szárdiniához. III. Napoleon követeinek BZ egységes román állam megalkotását adta utasításul. Az 1858-i párizsi konferencián megalakult román államban a francia befolyást hirtelen az orosz váltotta fel, amely balkáni tervei megvalósításán dolgozott. Ebben a helyzetben Franciaország érdeke volt Ausztria megerősítése, amelyre nézve el is követett mindent az 1866·— 67 körül kialakult bonyodalmas, diplomáciai helyzetben, így része volt az 1867-es kiegyezés előkészítésében is. A diaiizmus megalakulásával a monarchia román politikájának irányát Andrássv szabta meg abban, hogy Romániának öncélt adva — a romániai magyarság elnyomásában és a dákoromán támadási tervekben nyilvánuló túlkapásokat esetenként orvosolva — Oroszországra való tekintettel állandó jó viszonyt tartson fenn. Ezt a politikát akadályozták az erdélyi románság vezetői, akik az Unió ellenében Erdély önkormányzatát erőszakolták és így a román kérdés belső megoldásának és a dunai monarchia békés fejlődésének útjába újabb akadályokat gördítettek. Támogatásra az osztrák centralistákban és Romániában találtak. Bratianu minden diplomáciai helyzetet fel akart használni a dákoromán gondolat megvalósítására, és pedig főként Oroszország támogatására számítva a monarchia ellen. Károly fejedelem — Bismarck tanácsára — szorosabbra fonta a viszonyt Magyarországgal. Az orosz-török háború idején azonban súlyos helyzetbe került Oroszországgal szemben, amellyel szemben földrajzi helyzete teljesen nyilt volt. Kénytelen volt szövetségre lépni vele. A béketárgyalásokon azonban Oroszország nem engedett és Dobrudzsáért cserébe magának követelte Beszarábiát. Most már Bratianu is hozzájárult, hogy Románia a hármasszövetséghez csatlakozzék 1883-ban. Az 1878-i berlini szerződés nagyon emelte Románia jelentőségét a monarchia felé a Balkánról kizárt Oroszország reváns tervei miatt. Ez a helyzet bátorította az erdélyi románokat, hogy megalkossák szerveiket és cselekedjenek a dákoromán eszme érdekében; a magyar kormány ezekkel szemben csak a védekezésre szorítkozott. Oroszország, keletázsiai veresége után, visszatérvén az európai politikába, a románok a belső válságba került monarchia (Ferenc Ferdinánd—Tisza ellentét) mellett akartak megmaradni a román területek egyesítése árán. De Oroszország is, szláv szövetségeseivel együtt likvidáció esetén odaígérte a monarchia román területeit. A vezetése alatt alakult Balkán Szövetségnek szüksége volt Romániára, de fokozottan állt ez a monarchiára. Így került a román kérdés az európai kérdések központjába, amely azután öt évi küzdelem után dőlt el. A hármasszövetségi szerződés 1912-i megújítása és a balkánháborúk idején mindinkább erősbödött az orosz befolyás. A monarchiával való federáció, Erdélynek román fennhatóság alá helyezése árán újra felmerült ugyan (Take Jonescu), de az 1914-ben kormányra jutott Bratianu-kormány alatt az orosz befolyás felülkerekedett (júniusban II. Miklós konstanzai látogatása), július 30-án pedig az orosz kormány angol és francia hozzájárulással Erdélyt hivatalosan is felkínálta Romániának. Károly király fenntartotta ugyan a semlegességet, de haldoklásakor Bratianu már megegyezett Szaszonovval, melyben Erdélyt megszerezte, a dákoromán unió megalkotását tehát Oroszország kezéből fogadta el. Igv ma már bizonyos, hogy Romániának egyidőben két egymást kizáró szerződése volt. Bratianu