Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Háborús felelősség 556

561 TÖRTÉNETI IRODALOM. a fegyveres beavatkozást a hadiszerencsétől tette függővé. Oroszország háborús összeomlása ugyan Románia megszállására és a bukaresti békéhez vezetett; a központi hatalmak összeomlása azonban mégis lehetővé tette a dákoromán gondolat megvalósítását, nem belső erők, hanem külső erők segítségével. — Santoro Cesare: La responsabilité du gouvernement serbe dans l'attentat de Sarajevo. Friedrich v. Wiesnernek a „Kriegsschuld frago"-ban megjelent politikai és történelmi szempontból nagyértékfi cikkét közli lényeges részeiben, francia nyelven. — A „Vegyes Közlemények"ben „A háborús felelősség kérdéséhez" címen Horváth Jenő a „Magyarságának a magyar külügyi politikát támadó nyilatkozatával szemben ismerteti azokat a magyar és külföldi munkákat és vállalkozásokat, amelyek a magyar, helyesebben osztrák-magyar háborús felelősség kérdésének tisztázásához hozzájárultak. A magyar kormánynak saját külügyi archívum hiján nincs módja a kérdés további tisztázásához hozzájárulni. Ezt a tényt Horváth gondos kutatásai alapján állapította meg. A felderített források alapján azonban több magyar tudós és a „Háborús felelősség" folyóirat foglalkozik a kérdéssel, amellyel még amerikai professzorok is nagy elmélyedéssel foglalkoznak. Ausztria ellen ο kérdésben nem fordulhatunk, mert a közös kormány határozataiért Tisza is felelősséget vállalt. Ismerteti Tisza állásfoglalásának okait 1914 júliusában. — Horváth Jenő: „Tisza István gróf és az orosz támadás" c. nyilt levelét közli a „Magyarságához, amelyben Vági István azon állításával szemben, mely szerint Tisza felfogásának megváltoztatását július 14-én nem lehet az orosz támadással magyarázni, mert az akkor nem is volt meg — bizonyítja, hogy Tisza István jól ismerte azokat az orosz akciókat, amelyek már 1912 óta Ausztria-Magyarország ellen irányultak és amelyek elhárítására tervezte a román-bolgár szövetséget.. Ez azonban nem irányult a szerbek ellen. 1914 július elején értesült a román-orosz megegyezésről, Erdélyről, amelynek célja volt, hogy láncszemül illessze be az orosz-szerb támadásba. Tisza ezek ezerint kötelességszerűen maradt meg nehéz helyzetben a kormány élén. Barnes, Harry Elmer: Mr. Bernadette Everly Schmitt and the question of responsability for the outbreak of the World war. Barnes kritikailag ismerteti Schmitt álláspontját a háborús felelősség kérdésében, megállapítja azokat a körülményeket, amelyek Schmitt álláspontját elfogulttá teszik ebben a kérdésben és szembeállítva azt a háborús felelősség kérdésének többi íróival és forrásaival, levonja következtetéseit. Schmitt nagymértékben téved a háborús bűnösség kérdésében, főként mivel két nagyon különböző anyagot zavar össze: 1914 (helyesebben 1912) általános diplomáciai alapját 1914 júl.-aug. válságával. A háborús bűnösségnek vannak bizonyos közös alapjai, így a nacionalizmus, imperializmus, gazdasági verseny stb. és a többi közt az 1870—1912 közötti diplomáciai irányok és ellentétek, bár obben is békésebb volt a hármasszövetség az ántántnál. 1912—14-ben azonban Francia- és Oroszország vezetett a támadó diplomáciában, ami azután megteremtette a háborúhoz vezető különleges helyzetet. Az 1914 júl.-aug.-i válságban a felelősség azonban csaknem kizárólag a szerb összeesküvőkre és francia-orosz vezetőkre esik. Barnes szerint ami a háború kikerülhetetlenségét illeti, megállapítható, hogy az csak azért tört ki, mivel az 1914 es krízis csodálatosan alkalmas volt arra, hogy kihasználják azok, akik az általános konfliktust kívánták. — A rendkívül tartalmas folyóiratot igen bő könyvismertető és lapszemlerovat, a legújabb kor történetére nézve 1927-ben megjelent műrek bibliográfiája, továbbá Szerbia háborús felelősségére vonatkozó okmányok és a minisztertanácsi jegyzökönyvek külpolitikai anyagából való közlések fejezik be. Századok, 1930. I-III. füzet. 36