Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Borusso-Germanicus: Preussens unsterblicher König. Ism.: Török Pál 549

554 TÖRTÉNETI IRODALOM. tikai sakkhúzás volt inkább, amely Németország helyzetét volt hivatva megnehezíteni a pápai békeiratra adandó válasszal szemben. Talán csak a világ közvéleményének ereje és nyomása lett volna elegendő ahhoz, hogy a londoni egyezmény erejét megtörje. Erre azonban nem kívánt appellálni Kühlmann titkos diplomáciája. A pápai békeközvetítés és a vele párhuzamos Kühlmann-akció sikertelensége ismét egyike volt azoknak a végzetes politikai hibáknak, amelyeket Németország, erős és céltudatos bel- és külpolitikai vezetés híján, a háború alatt elkövetett. Kühlmann politikája az erők helytelen megítélése folytán nemcsak célhoz nem vezetett, de egyenesen alkalmas volt arra, hogy a világ közvéleményében azt a hitet tartsa ébren, a jog és igazság békéjének Németország imperialista és annexionista törekvései állják útját. Meinecke nem foglalkozik munkájában a kérdés körül felmerült polémiákkal. De, amennyire ez ma megállapítható, Lama és politikai barátai tévednek, amidőn a pápai békeakció meghiúsultát a német protestánsok pápaellenes elfogultságának rovására írják, akik a békét nem akarták Róma kezéből venni. Ez a felfogás ma, ha Kühlmann bizonyos bizalmatlansággal is nézett a vatikáni akció felé, okmányszerüleg nem igazolható. Aminthogy az is a találgatások birodalmába vezetne csupán, annak a lehetőségeit mérlegelni, hogy békéhez vagy minő más eredményre vezetett volna, ha Németország a pápai jegyzékre válaszul nyíltan kifejti szándékát Belgium visszaadására. Nem a tudomány módezerén leszűrt történeti igazság tehát, amidőn a pápai békekísérlet sikertelenségét konfesszionális okokra vezetik vissza. Más kérdés, amely önkéntelenül is felmerül Meinecke tanulmányának olvasásakor, az, hogy a háborús felelősség kérdésének az a kutatása, amely ma különösen Németországban divatos, az aktuális politikai szükségességen és célkitűzéseken túl a történettudomány szempontjából minő értékkel bír. Megállapításai mennyiben állnak helyt s közelítik meg a történeti igazságot. A felelet erre alig lehet más, minthogy ezek a megállapítások rendszerint egyoldalú és nem minden esetben elfogulatlan forrásanyagra támaszkodva, emberek és pártok aktuális érdekeit is érintve, a szubjektív ítélet pártosságától rendszerint nem mentek, ezekben a kérdésekben az igazságnak emberi lehetőségek közt mozgó megállapítása még a jövő történetírása számára van fenntartva. Meinecke munkája szellemes okfejtéssel és kitűnő módszertani készséggel felépített részlet a problémának későbbi, az egészet felölelő megoldásához. Tóth László.