Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Mohlberg; Cuniberto: Il Messale glagolitico di Kiew. Ism.: Galla Ferenc 539
542 TÖRTÉNETI IRODALOM. ták őket a pápánál. Ciril itt is halt meg és Szent Kelemen pápa bazilikájában temették el nagy pompával, kinek ereklyéit magával hozta Chersonesosból. Halála előtt végezte a kievi misekönyv fordítását. Céljának nem felelhetett meg a közhasználatban lévő Hadrián-féle sacramentárium, mert főképen a szentek miséit tartalmazta, ezért egy primitívebb s használaton kívül álló régi misekönyvet választott ki. Ez a könyv a nagy reformátor, I. Szent Gergely nevét viselte. A kutatás szelleme összefér Ciril jellemével, a konstantinápolyi pátriárka egykori könyvtárosával, kit tudományáért filozófusnak neveztek s állandóan érdeklődött a történeti emlékek iránt. Ebben a régi kódexben megtalálta a hétköznapi miséket, melyeknek nagy hasznát vehették a szláv miszsziók kezdetleges viszonyaiban, továbbá kedvelt szentjének, Római Kelemennek miséjét is. A feltevést megerősíti II. Hadrián pápa levele, mely a visszatérő Metódot Pannóniába kísérte. Ez a levél nemcsak a szláv nyelv használatát engedi meg, hanem kiemeli azt is, hogy Ciril misekönyvet szerkesztett, mely — mint a kievi kódex — Szent Kelemen miséjével kezdődött. A tudós szerző, miután a páduai sacramentáriumban megtalálta Szent Gergely liturgikus működésének egyik legrégibb emlékét s felderítette a szerves kapcsolatot, mely Szent Ciril liturgiája és a nagy pápa reformmunkája között volt, rövid áttekintést nyújt a szláv ritus történetéről, felsorolja ismert kódexeit és azok kiadásait, illetve ismertetéseit, végül megemlékszik a liturgikus könyvek kinyomatásairól, melyeket a Sacra Congregatio de Propaganda fide eszközölt az utóbbi három század folyamán. A kongregáció ugyanis, melynek ügykörébe tartoztak kezdettől fogva a legújabb korig a keleti rítusokkal együtt a glagolit ritus ügyei is, nagy megértéssel karolta fel Szent Ciril liturgikus hagyományait, s a sorok írójának módjában volt bepillantani a Kongregáció levéltárában lappangó iratokba, melyek még mindig feldolgozásra várnak. A mű függelékében megtaláljuk a kievi kódex cirilbetűs szövegét, ennek latin fordítását s a páduai kódex megfelelő részeit, végül a kievi kódex és az úgynevezett „bécsi töredék" gyönyörű hasonmásait. Csak főbb vonásaiban ismertettük a kiváló szerző gondolatmenetét és sok részletkérdésben is új megállapításait, melyek kiterjednek a középkori sacramentáriumok kérdésének úgyszólván egész bonyolult komplekszumára. Előadásában mindvégig a legmegbízhatóbb történeti adatokra s a téren elért legújabb kritikai eredményekre is támaszkodik. A különféle sacramentáriumok szövegeinek a páduaival és a glagolittal való tüzetes összevetése elmélyült tudásra és a kódexirodalom páratlan ismeretére vall. A jelen tanulmány méltán sorakozik a szerző korábbi munkáihoz, melyek elsőrendű tekintéllyé avatták a középkori sacramentáriumok kérdésében. Galla Ferenc·