Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Király János: Fejezetek Szent István törvényhozása köréből. Ism.: Iványi Béla 522

524 történeti irodalom. vagyonát, gazdagságát akarjuk kifejezni, azt mondjuk, hogy X.-nek 1000, vagy annyi amennyi hold földje van. A nomád gazdálkodás korában ugyanezt úgy fejezték ki, hogy X.-nek 500 lova, tinója stb. van. De ha még el is fogadjuk és fel is tesszük, hogy az állatok egykoron értékmérők valának, ezt a préinekre alkalmazni alig lehet, mert hiszen voltak kisebbnagyobb, jobb és silányabb, durvább és finomabb, tehát olcsóbb és drágább prémek, s így ha valaminek, úgy éppen ezeknek az értékméréshez nines meg a kellő stabilitásuk. Ezzel szemben az állat, a ló, a tinó stb. mégis csak stabilabb vagyonegység, s értékmérésre talán alkalmasabb, mint a prém. Ha tehát a Gardézi-féle szövegből valóban azt lehetne kimagyarázni, hogy a kálim egy bizonyos hányadát adta vissza a menyasszony atyja a vőlegény atyjának, akkor miért adta ezt prémekben, s miért éppen 10 darab prémben s miért nem a kálim nagyságához és minőségéhez igazodott ez a hányad s miért nem lovakból, pénzből vagy az előttünk ismeretlen árukból állott ez? így tehát csak a 10 prém tííadása a kétségtelen, de nem annak a kálimból való visszaadása, ami semmiféle adattal alátámasztva nincsen. Éppen így nehéz bebizonyítani, hogy a tíz prém a kálim bizonyos hányada, mert ha ez a kálim hányada lenne, akkor ez utóbbinak is fixnek kellett volna lenni, s így limitált kálim mellett nem kellett volna egyezkedni. Nincs kizárva, hogy a tíz prém valaminek a része volt, de hogy minek, azt ma már bajos exakt bizonyossággal eldönteni. A valószínűség ellene látszik szólani annak, hogy e tíz próm a mindig változó nagyságú kálim része lett volna, mert ez esetben nem prémben, hanem lóban, pénzben, stb., szóval a kali mot képező dologban lett volna változó mennyiségben kifejezve. Ha elfogadjuk azt, hogy a hitbér a férfi részéről a házasság vagyoni megfundálására szolgált, ha ez az asszony, az özvegy eltartására szolgáló vagyon, „asszonydíja" volt, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy miért használták volna erre a célra éppen a prémeket, amelyek sokkalta consumtibiliores res valának, mint a, ló, vagy a pénz, s különösen az előbbi, amely mint vagyonegység is nemcsak hogy stabilabb, állandóbb és becsesebb volt, mint a prémek, hanem szaporodó is lehetett. Tehát a nagyobb consumtibilitású prémféle értéknek érték ugyan, de állandóbb jellegű vagyoni alap létesítésére tíz mókusbőr mégsem olyan alkalmas, mint maga a ló, vagy tinó. Ezek után bátor vagyok felvetni a kérdést, hogy vájjon a Gardézi-féle tíz prém nem volt-e inkább a különvagyon jellegű női felszerelés, kelengye, Staffierung egy része?, persze kelengye mai és nem Frank Ignáci értelemben veendő. Ε kelengye egy bizonyos részét, talán tized részét, mintegy signum subarrhationis, foglalóképen adja át a leány atyja a (ve)vőlegény atyjának, az adásvételi szerződés megkötése után, és a kelengye hátralékos nagyobb részét valószínűleg a leány átadása alkalmával viszi magával új otthonába.