Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Király János: Fejezetek Szent István törvényhozása köréből. Ism.: Iványi Béla 522
525 történeti irodalom. Most már kérdés az is, liogy vájjon nem inkább a kálimból vezethető-e le a magyar hitbér eredete, mint az akkori fogalmak szerint is egészen csekély értéket képező tíz prémből, melyre csak némileg erőltetett magyarázattal lehet ráfogni, hogy az őskorban ezt, mint számbajöhető vagyont a férj vagy (ve)vőlegény viszi bele a házasságba és amely mint nem stabil és consumtibilis dolog, vagyon fundálásra nem is alkalmas? Mivel itt jóformán az állásfoglalás elhatározás dolga, én tehát az eddigiek mérlegelésével készebb volnék magamat arra határozni, hogy a magyar hitbér gyökerei inkább az egykori kálimig nyúlnak vissza, ami a Gardézi-féle szövegből talán mégis plauzibilisabban magyarázható ki, viszont a tíz prémben inkább a jegyajándék eredete keresendő, β nem lehetetlen, hogy Szent István törvényeiben a vestimenta congrua alatt a törvényhozó éppen a jegyajándékot, mint a nő külön jellegű vagyonát, nem pedig a hitbér „csekélyebb" részét érti. (Ld.: Király most tárgyalt müvének 62. lap második bekezdésében előadottakat.) Ha a bajor jognak Szent István törvényhozására tényleg volt valamelyes befolyása, akkor az, amit ez a XV. titulus 8. caputjában1 a nő „res propriá"-inak nevez, Szent István törvényeiben csak a congrua vestimentá-nak felelhet meg, s ez a nő külön vagyona, amelyet a bajor jog a hitbértől élesen megkülönböztet. Ha az özvegy nő a királyság első századában másodszor házasságra lép, akkor ezen második házasságba az elsőből csak a különvagyonát viszi magával, melyet Timon úgy fejez ki, hogy ilyenkor rangjához illő kiházasítást követelhet,2 (kitől?, mert ez esetben csak önmagától!), de a hitbér ekkor még úgy látszik nem illeti meg, mert a hitbér célvagyon lévén, ez a cél megszűntével céltalanná válik, s így új cél kitűzésekor, azaz új házasság kötésekor ez vagyonilag újra fundáltatván, ezzel egyszerűen újabb célvagyon keletkezett. Ehhez képest tehát a Werbőczy Hármaskönyve I. rész 96. titulusában foglaltak voltaképen későbbi fejlődés eredményei. Timon Szent István korában a női különvagyon létezését még nem fogadja el, de már a Szent László-kori törvényhozás (III. könyv 6.) alapján ő is kénytelen ennek létezését elismerni.3 A 2. pontban a szerző: Szent István házassági vagyonjogáról, helyesebben az a) alcím szerint: a hitbérről és özvegyi haszonélvezetről értekezik, ahol Szent István II. törvénykönyvének Endlicher beosztása szerinti 26. és 30. fejezeteiben foglaltakat összeveti a bajor népjog XV. titulusának 7., 8. és 10. caputjaival és így összehasonlító alapon igyekezik Szent István idézett törvényeit, amelyek a bajor népjoghoz képest csak keretek, kitölteni. 1 Királynál idézve 8. lap, 16. jegyzet; Menyhárt: I. m. 54. lapján idézi ; Illés: A törvényes öröklés rendje az Árpádok korában. 80. 1. 2 Timon: I. m. VI. kiadás, 348. 1. 3 Timon: I. m. VI. kiadás, 348—49. 11.
