Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Király János: Fejezetek Szent István törvényhozása köréből. Ism.: Iványi Béla 522
523 történeti irodalom. ság vagyoni megalapozásának tekintjük, akkor, ha van is a kálim és a tíz prém adása közt valami kapcsolat, még sem tudnám elhatározni magamat arra, hogy a hitbér, vagy amint régebben nevezték: hit-rész1 eredetét a 10 prémben lássam és keressem. Míg Király „a menyasszony apja által vissza adott 10 állat (menyét) bőrben" keresi a magyar hitbér eredetét (6. lap), addig vele szemben Timon felfogása szerint a Gardéziféle kálim változott át „középkori értelemben vett dóssá (hitbér)".2 Ugyanezt vallja Menyhárt is az özvegyi jogról szóló dolgozatában, írván, hogy amidőn a nővásárlás már jelképessé válik, tehát akkor, midőn nálunk a consensus facit nuptias elve nyomul előtérbe, már többé nem a család, „hanem maga a menyasszony kapja az árat, most már hitbért, melyre a régi ár nevei (dos, wittemon, meta) ráragadnak."3 Nem könnyű eldönteni, hogy kinek van igaza, azonban Király felfogásánál egy dolog felett mindenesetre lehet vitatkozni, t. i. azon, hogy a Gardézi-féle szövegben a 10 prém „vissza"adásának tényét semmiféle pozitív adat nem támogatja. Gardézi prémek visszaadásáról nem, hanem csak egyszerűen: adásáról beszél. így tehát teljesen elhatározás, felfogás dolga, hogy Gardézi szövegét, hogyan interpretálom, s hogy vájjon a hitbér eredetét a kalimban, vagy a 10 mókusprémben keresem? A szerző a maga felfogását azzal igyekszik erősíteni, hogy a 10 prém = pénz is, értékmérő is, úgy mint az állat és ez hitbérré alakul át akkor, amidőn a leány atyja visszaadja ezt, mint a kálim egy részét. Hogy ez a teória megállhasson, szerény véleményem szerint hármat kell bizonyossá, vagy legalább is valószínűvé tenni, úgy mint: 1., hogy a prémek, állatbőrök, értékmérők valának; 2., hogy a 10 prém visszaadatott a vőlegény atyjának; és 3., hogy ez a 10 prém a kálim hányada, bizonyos része volt. IIa a turáni népek primitív életét tanulmányozzuk, úgy a rendelkezésünkre álló adatok inkább azt látszanak igazolni, hogy turáni rokonainknál, úgy, mint nálunk is, a ló, a tinó, a teve, a szarvasmarha, vagyonegységek, értékek ugyan, de nem érték mérők és nem vehetők pénz számba sem.4 Az állatok egykoron éppen olyan vagyonegységek valának, mint pl. ma az ingatlannál a holdak. S ha ma valakinek ingatlanban lévő 1 Zolnai—Szamota: Oklevélszótár 380—81. 11. Frank „kelengyének" nevezi : Közig, törvénye. I. k., 533. 1. 2 Timon: Magyar alkotmány és jogtörténet. VI. kiadás. 347. 1. ' Menyhárt Gáspár: Dolgozatok a magánjog köréből. Kolozsvár, 1905. (IV. Az özvegyi jog.) 52. 1. 4 Georgi: Russland, Lipcse, 1783; Buch: Die Wotjäken, Stuttgart, 1882; Pallas P. J.: Sammlungen historischer Nachrichten über die mongolischen Völkerschaften, Frankfurt és Lipcse, 1779; Vámbéry: A török faj, Budapest, 1885; Vámbéry: Die primitive Kultur des Turko-Tatariechen Volkes, Leipzig, 1879.
