Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Arata; A.: Il processo del Card. Alberoni. Ism.: Lamacs S. 451

453 TÖRTÉNETI IRODALOM. a török ellen, amivel szemben a bíboros ki akarta szorítani Ausztriát Itáliából. Alberoni sem viseltetett rokonszenvvel a pápa és rokonai iránt, kiket Ausztria bérenceinek nevezett. A vádpontok egyike éppen ez volt. XI. Kelemen halála után Alberoni ügye .jobbrafordult. 1721-ben, hosszú bujdosás után, visszatért Rómába, hogy résztvegyen a pápaválasztáson, s ott is maradt pöre befejeztéig. XIII. Ince, az új pápa, mivel nem volt lekötve egy párthoz sem, tárgyilagosan járhatott el vele szemben. Bennünket e négy évig húzódó pörnek az a vádja érdekel, inely szerint Alberoni tárgyalásokat folytatott Rákóczi fejedelemmel azzal a céllal, hogy a török folytassa a háborút a császár ellen, Ε váddal szemben Alberoni — egyik nyilvános manifesztumában — a következőképen védekezett; Ö katholikus felsége és ő — Alberoni — egy-egy levelet kaptak Rákóczitól, melyben ez fegyverben és munícióban segítséget kért és azt, hogy egy tisztet küldjön hozzá a király követi minőségben, mert a kitüntetés ily nagy uralkodó részéről növelné tekintélyét a török porta szemében. Az első kérést nem teljesítette ő felsége, a másodikat nem tartotta teljesítlietetlennek, ezért elküldte egyik tisztjét azzal a föltétellel, hogy a porta minisztereivel sem érintkeznie, sem tárgyalnia nem szabad és csak Rákóczi mellett tartózkodhat követi minőségben, hogy megadja számára azt a tiszteletet, amelyet ez tekintélye növelése érdekében kívánt. Ennek a levelezésnek tanuja volt a király gyóntatója, Daubenton atyja is, aki, arra való tekintettel, hogy olyan katholikus fejedelemről volt szó, akit kiüldöztek országából, helyeselte a király elhatározását. Neki — Alberoninak — kevés része volt annak a szerződésnek a létrejötte körül, amely miatt a hitetlenekkel való alkudozással vádolták őt. Sőt, Rákóczi panaszkodott is rá, amiért a király válaszát kísérő első levelén kívül egyetlen más írást sem kapott tőle többé. A lényeg az, hogy miután a spanyol követ eleget tett a tiszteletadás ama követelményeinek, amelyeket Rákóczi kívánt és miután egy jelentést küldött az udvarnak, mely szerint a török a béke felé hajlik, visszatért hazájába. Ha ezt dagályosan a törökkel való tárgyalásnak nevezik, akkor Mgr. Domenico Fiorellire, az Apostoli Kamara auditorának in criminalibus helyettesére bízza ügyének elbírálását, aki tudja, hogyan tárgyalnak a nagy udvarok egymás között és miben állnak ezek a tárgyalások. Fiorelli kénytelen volt a vádakat egymás után elejteni, mivel részben nem voltak bizonyíthatók, részben nem voltak vétségek, s így a négy év óta húzódó pörben lehetővé vált olyan ítélet hozatala, mely kedvező volt az összes résztvevőkre nézve: Kelemen pápa emlékezete számára éppúgy, mint Alberonira és a bíbornoki bizottságra nézve. Először is XIII. Ince kívánságára kimondották, hogy Alberoni nem követett el semmi olyat, amiért meg lehetne őt fosztani bíbo-