Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Philippide; A.: Originea romunilor. I. köt. Ism.: Iványi Béla 448

449 TÖRTÉNETI IRODALOM. uralmáig) állott római uralom és befolyás alatt, mégis, mint fontos római előőrs provinciában, itt a romanizálás elég erőteljes volt, dacára annak, hogy sem a romanizálók, sem a romanizáltak nem voltak vérbeli rómaiak. A dáciai romanizáltaknak csak kisebb része volt thrák fajtájú dák, a nagyobbik rész kelta és pedig leginkább illyropannon nép volt. A mai román nép kialakulása és képződése tehát már Dáciában megkezdődött ugyan, azonban nem Ó-Dácia területén fejeződött be. Ugyanis nem tartozik a mesék országába, hanem valóságos tény az, hogy Aureliánus császár még egy Dácia-provinciát, t. i. a Dácia Aureliáná-t alapította, amelyet csak azért nevezhettek el Dáciának, mert a régi trajánida, mondjuk Ó-Dácia egykori lakóit ide telepítették át. Maradt ugyan némi romanizmus Ó-Dáciában is, de ez a fragmentum rómaiság hermetice elzárva a római világ többi részétől, csak valami csoda útján tudta volna a maga római jellegét fenntartani. Dácia Aureliánában a romanizálás mindent átütő hatása csak Kr. u. az V. században szűnt meg. Itt ebben a provinciában tehát az ott lakó thrákokból és a hozzájuk vándorolt nagyrészt illyropannonokból egy új ethnikai alakulat támadt ós ez nem más, mint a mai románság, helyesebben: oláhság őse. Egy másik romanizált teriilet és román nyelvű sziget volt sokáig a földrajzi és politikai egységet is képező Dalmácia, azonban a velencések és szlávok által körülvett ugyancsak illyropannon nép a maga román sajátosságait és nyelvét a XIX. századon túl megőrizni nem tudta és Philippide szerint 1898-ban halt meg az utolsó dalmata, aki még dalmatint beszélt. Ezzel szemben a román nép és a román nyelv még ma is él és életképes. Ez a román nép ma már nem él ősi születési, keletkezési és kialakulási helyén, hanem legnagyobbrészt az Al-Duna balpartján, ahol Erdélyben, a Bánátban, Olteniában egykor egy román nép élt ugyan, ez azonban idővel nagyrészt átvándorolt a Dunán és itt kis töredékre zsugorodott össze. Mindezek — írja Philippide — a történelem megdönthetlen tényei. (658. lap.) Íme tehát, reánk magyarokra nézve Philippide műve azért igen nagy jelentőségű, mert amiért az oláh hivatalos nemzeti úgynevezett „történettudomány" több mint egy évnenizeti „történettudomány" több mint egy évszázadon át elkeseredetten harcolt és kész volt az erdélyi dákoromán kontinuitásért tűzbe menni, azt most ez az oláh philologus megtámadja, halomra dönti az egész Xenopol—Onciul—Jorgaféle nemzeti theoriát és kénytelen a dáko-román kontinuitást Erdélyre nézve teljesen feladni. Phlippide szerint az oláhság Kr. u. a VII. században (tehát jóval előbb, mint ahogy Rosier, Réthy vagy Thallóczy Századok, 192». IX—X. fiizet. 29