Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Szekfü lásd Hóman–Szekfü.
425 TÖRTÉNETI IRODALOM. Németh Gyula és Fehér Géza e részben tudásunkat lényegesen átalakították, de az eredet, az őshaza és a vándorlás kérdéseit teljes összefüggésükben egyik sem tette tanulmány tárgyává. Eredményeik közt sokszor áthidalhatatlannak látszó ellentétek vannak. Hóman már 1928-ban, újabb munkáik együttes ismertetésében1 kísérletet tett az eredmények összeegyeztetésére. Nagyrészt az ott lerakott alapokon szerkesztette meg most is őstörténetét. Amit a finn-ugorságtól való elszakadásról és az Ob-Irtis vidékére vándorlásról, a közös törzstől való elszakadás után a török hatásról és keveredésről mond, a nyelvtudomány részéről bizonyítva van. A probléma nehezebbik fele az: hogy milyen török népekkel keveredett ez a finn-ugor töredék (Hóman előmagyarnak nevezi), hogy ez a keveredés hol és mikor történt, hogy a különböző korokban az alakulás egymásra következő mozzanataiban milyen viszontagságokon ment át ez a nép, különböző fennhatóság alatt a népek kohójában milyen válságoknak volt kitéve és hogyan nevezték! Hóman Németh Gyula vizsgálódásaiból kiindulva kiterjeszkedik ennél a kérdésnél a távoli Kelet történetére is. Okfejtésében minden adat logikusan, ellentmondást nem tűrő erővel helyezkedik el. Hosszú fejtegetésben, a világtörténeti kapcsolatok beható méltatásával festi a magyai'ság hányattatását. A kérdés azonban sokkal bonyolultabb, semhogy azzal áltathatnánk magunkat, hogy azon a képen, amelyet Hóman olyan határozottsággal rajzolt meg, a további kutatás nem fog változtatni. Az új konstrukció bizonyára ellenmondásokat is fog kiváltani, annál is inkább, mert részleteiben nincs megindokolva. Ez természetes. A tudománynak haladnia kell, de épp e haladás előfeltételei szempontjából van jelentősége Hóman feldolgozásának, mert ez az első kísérlet, hogy az új eredmények, egymással kapcsolatba hozva, szélesebb körökben terjedjenek el és termékenyítsék meg a gondolkodást. A vita a kérdés egész komplexumáról csak ezután lesz lehetséges. Legyen szabad e részben egy szerény megjegyzést kockáztatnunk. Gombocz és Németh az eredetkérdés nyelvi problémáit világították meg. Zichy István gróf főképp növényföldrajz bizonyítékaival hozott a kutatásnak értékes, új szempontokat. Hóman ezeket telepedéstörténeti kutatásaival gazdagította. A nyelvi és telepedéstörténeti kérdésekkel azonban legszorosabban összefüggenek az antropológiaiak, amelyek eddig alig jutottak szóhoz a történeti feldolgozásban. Igaz, hogy az antropológiai előmunkálatok még vajmi soványak, de a nyelvcsere s a finn-ugor és török törzsek elhelyezkedésének és keveredésének problémáira a faji különbségek és a faji kereszteződés történetének megvilágítása nélkül aligha lehet kielégítő választ adni. Hóman a helynevek alapján megállapította, hogy melyik törzs megtelepedést le-1 Századok 1923. 335—356. 1.
