Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Erdélyi Gyula: A magyar katona. Ism.: Markó Árpád 421
Történeti irodalom. Erdélyi Gyula: A magyar katona. A magyar hadszervezet és hadművészet fejlődése. Megjelent Budapesten, szerző kiadásában, 1929. Nagy nyolcadrét, 302 oldal, szövegképekkel és vázlatokkal. Nagyon hálás és hézagpótló feladatra vállalkozott Erdélyi Gyula dr., amikor hozzáfogott a magyar hadművészet és hadszervezet fejlődésének megírásához. Töretlen utakon jár, mert az e tárgy körül forgó tudományos irodalom a honfoglaló magyarok hadműveleteivel csupán a magyar őstörténet keretén belül foglalkozott, anélkül, hogy e hadsereg megalakulására, fejlődésére, felszerelésére részletesebben kiterjeszkedett volna. A most megjelent kötet csupán első részét képezi Erdélyi dr. kitűnő munkájának. Ez a kötet tárgyalja a hadművészet fejlődését a legrégibb időktől Szent István koráig. Kezdi a magyar-ugor kor hadviszonyaival, azután áttér a hún (bolgár-török) hatás korának ismertetésére. Ezután következik a magyarság katonai szervezetének leírás.a a IX—X. században, a hadsereg szellemének jellemzése, e korszak magyar hadművészetének s végül a vezérek kora legfontosabb hadműveleteinek részletes ismertetése. Szerző rendkívül gondosan, nagy lelkiismeretességgel gyűjtötte össze e korszak hadtörténelmére vonatkozó hézagos adatokat. Művének egyik főerénye, hogy nem fogadja el azokat megfontolás nélkül, hanem avatott és beírató forráskritikát gyakorol nemcsak akkor, amikor Bölcs Leo „Taktiká"jára vagy Konstantinus görög császár feljegyzéseire hivatkozik, hanem az xíjabbkori történetírók (Salamon Ferenc, Rónai Horváth Jenő, Delbrück) megállapításaival szemben is. A magyarok őstörténetével foglalkozó bel- és külföldi irodalmat Erdélyi dr. alaposan ismeri s azok adatait úgy dolgozza fel, hogy minden időszakban csupán azok a mozzanatok domborodjanak ki, amelyek a hadsereg megalakításával és szervezésével foglalkoznak. Árpád fejedelemmé választása képezett fordulópontot a honfoglaló magyarok hadművészetének fejlődésében. Szerző szerint Árpádot nem azért választották fejedelemmé, hogy benne az államhatalom összessége felett uralkodó egyént nyerjenek, hanem csupán a magyar hadügy legfőbb intézőjéül szemelték ki őt vezértársai. Az események természetes következménye volt azután az, hogy a katonai
