Századok – 1929-1930

Értekezések - VISZOTA GYULA: Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap 5

34 VISZOTA (iYL'LA. sában. Kossuth Wesselényinek 1844 április 18-án így ír távozásáról: És léptünk új szerződésre 6 évre 1843 január 1-ső napján... Megkötők s pedig az υ (t. i. Landerer) rimánkodására 6 évre kötöttük meg a szerződést. Én írásba foglaltam s lekiildtem aláírás végett; néhány nap múlva tett kérdésemre azt felelte, hogy egy pár csekély mellékes kifejezésen kívül, nincs ellene észrevétele, és a fizetések mentek a szerződés szerint rendesen. Majd néhány hét múlva ismét sürgetém az aláírást, felelete volt, hogy társa, Heckenast, kinél van minden iromány, Londonba utazott, majd ha visszajő. Majd elkövetkezett az országgyűlés, Landerer Pozsonyban betegen feküdt négy hónapig, szóval mindenféle igen ártatlan színezetek miatt elmaradt az aláírás, de minden sürgetésemre az volt a válasz, miként csak reményű, hogy nem vagyok bizalmatlan ellene; hiszen én teszek neki szívességet, nem ő nekem. És elmúlt egy év a hat évből. Év végével számolnunk kellett s akkor már nem lehetett halogatni az aláírást, de Landerer ekkor aláírás helyett azt mondja, ha akarom szerkeszteni a hírlapot, tegyem olcsóbban, (ez volt a megbeszélt kelepce, amelyben Wirknerrel megállapodott s amelybe Kossuth beleesett!) mert ő ennyit többé nem fizet. Feleltem neki: „Uram! ha látnám, hogy az úr magából a hírlapból 2—3-szor annyit nem kap, mint egyéb vállalatából, nem szóllanék, ha nem tudnám, hogy az urat a bukás örvényétől rántottam vissza; lia nem látnám, hogy a hirlap publikuma nemcsak nem fogy, sőt folyton növekszik (most 5200-on áll, ennyi soha nem volt), nem akadnék fel az úr váratlan beszédjén, de így emlékeztetnem keli, hogy szerződésünkből még δ év van hátra, s én magamat úgy, mint az urat, kötve hiszem ezen időre.'1 És ő lesütött fővel mondja: „ja, aber unser Contract ist nicht unterschrieben". Igazán mondom: békés ember vagyok, de alig tudtam magamat legyőzni, hogy a szeme közé ne köpjek; ajtót nyitottam s ezt mondtam neki: „Űgy-e? az úr egy alávaló gazember, háládatlan impostor, takarodjék ki a szobámból, ily emberrel egy pillanatig sem leszek e féléven túl összeköttetésben, milliókért sem". Nem Sedlnitzky kívánta tehát Landerertől Kossuth eltávolítását. Wirkner volt a közvetítő Gervay (és Metternich) részére, most is, amint a szerkesztő-kérdés elintézésénél is volt.