Századok – 1929-1930

Értekezések - VISZOTA GYULA: Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap 5

KOSSUTH LAJOS ÉS A PESTI HÍRLAP. 35 Ezt még két államtanácsi ügyirat bizonyítja. Az első szerint Sedlnitzky 1844 január 14-én azt jelentette,1

bogy Kossuth, a Pesti Hírlap szerkesztője felmondott Landerernek és a Nemzeti Újság átvételéről tárgyal, ami sikerülhet is, mei't a klérus már nem hajlandó a iapot fenntartani. Az államtanács erre megjegyezte, hogy később beérkezett tudósítások sz'erint intézkedés történt, hogy a Nemzeti Újság ne kerüljön Kossuth kezébe, egyébként is még nem biztos, hogy Kossuth elhagyja a Pesti Hírlapot. Ha Sedlnitzky kívánta volna Kossuth eltávolítását, akkor nem ilyen jelentést küldött volna s nem jelentette volna még február 14-én2 is azt, hogy Kossuth kilép a Pesti Hírlaptól és a szerkesztést Szalay László veszi át. A második irat még ennél is fontosabb! Ez a kancellária felterjesztése a Landerer, Heckenast és Járkáltál kérelmezett Pesther Tageblattnak Pestlier Zeitung címen politikai lappá változtatása tárgyában 1845 január 3-áról.3 A kancellár felterjesztésében hivatkozik Landerernek fentemlített 1840 december 2-diki és Sedlnitzky által pártfogolt kérelmére oly német újságért, amelyben a bécsi újságokkal egyidőben közölhesse a dicasterialis kérdéseket, de amit akkor a kancellár nem javasolt. Most, mivel azóta oly körülmények állottak elő, amelyek a kérést a leghathatósabban támogatják, a kérelem teljesítését javasolta. A leghathatósabb ok pedig az, hogy Heckenast és Landerer Kossuthot a legkörültekintőbb és oly jól kigondolt módon tudták a Pesti Hírlaptól eltávolítani, hogy a kormány nemcsak a kompromittálás legcsekélyebb árnyékától távol maradt, hanem Kossuth a közvéleményben mint kapzsi, önző állott, akinek nem az a lényeges, hogy politikai véleményének szervét terjessze, hanem egyedül a pénzügyi előny. De Kossuth eltávolításával Landererre és Heckenastra a Pesti Hírlap jövedelmében oly veszteséget idézett elő, hogy a Pesther l'ageblattnak Pesther Zeitung címen politikai lappá való átváltoztatása a kormány részéről méltányos kárpótlásnak látszik az áldozatokért; de ezenkívül az engedély mellett szól még a városi jó érzelmű polgárok megnyerése, akikre az ellenzék kivetette hálóját. 1 Confer. Akt. 1844. év. 64. sz. 2 Confer. Akt. 1844. év. 196. sz. 3 Orsz. Levéltár, Cancellaria, titkosabb iratok. 1845, 51. pp. 2*