Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Historische Zeitschrift 320

320 történeti irodalom. 320. személyiségeinek : Mária Teréziának, II. Józsefnek és II. Frigyesnek. Diplomáciai pályafutásának rajzában vonásonként tárja elénk önnek a fortélyos leieknek a jellemét vonzó és visszataszító elemeivel. Korához híven, lelkében ősnémet volt ugyan, de egyben tudatában a francia kultúra felsőbbségének, amelynek külsőségeit is követte minden tekintetben. A nagy és elragadó emberi vonások hiányzottak belőle és csupán veleszületett szellemi képességei voltak azok, amelyek őt a politika eszközének virtuóz kezelésére képesítették. Ezenfelül azonban állammüvészete számító, racionális gondolkozáson is alapult, az számára politikai algebra vagy logikai dedukció volt. Bárha tipikus macchiavellista politikus, mégsem tekinthető a tiszta hatalmi politikus mintaképének, mert ha sok egyes eredményt is tud fölmutatni, nagy céljaiban ogyik sikertelenség követte a másikat, mivel politikáját nem az európai államok közös érdeke, hanem a túlságosan egyoldalú Habsburg házipolitika vezette. Történeti jelentősége abban van, hogy egyik legjelentősebb építőmestere a VI. Károly után mélypontra süllyedt osztrák hatalomnak, melyet Mária Teréziával szoros munkaközösségben egyik döntő világhatalommá emelt. Sikerült az osztrák tartományokat zárt államszövetségbe egyesíteni, a külpolitikát előtérbe helyezni és ennek szolgálatába állítani Németalföldet, az olasz tartományokat és Magyarországot. A kialakulóban levő „Ausztria" egyik legfontosabb szerve az általa teremtett államtanács, amely biztosította a politikai ágak egységes vezetését. Az államszuverénitás ezzel ugyan még nem volt megteremtve, főként az egyes országok között fennálló éles felekezeti ellentétek és Kaunitz politikai taktikájának katholikus színezete miatt. A nemzetiségi gondolat sem élt benne és a németség vezető szerepének biztosítása is csupán a felvilágosultsági tendenciáknak eredménye volt. Historische Zeitschrift. 1928.137. k. Az „Annuarul Institutului de Istoria Natinnala"-t, a kolozsvári egyetem történelmi évkönyvét ismerteti és felemlíti, hogy az évkönyv a többi közt közli a román történelmi bibliográfiát az 1921—22. évre vonatkozóan. A cérnáiéi (csernovici) egyetem történelmi és nyelvészeti intézete Codrul Cosminului címen ugyancsak évkönyvet ad ki, amely a történelem, földrajz és nyelvészet köréből hoz cikkeket. — Eckhart Ferevc ismerteti Tóth Zoltán: Mátyás király idegen zsoldos serege. Bp., 1925. című munkáját. Rövid tartalmi kivonat. — Ismerteti Ilöhm, IV.. Der Einfluss des Marquis υ. Lucchesini auf die preussische Politik 1787—92. Kiel. 1925. című munkát, amely Lucchesininek, a kabinetpolitika egy tipikus képviselőjének a porosz politikára gyakorolt hatását tárgyalja. Lucchesini az olasznak Ausztria ellen veleszületett gyűlöletével űz Habsburg-ellenes politikát Poroszországban, de mint valódi diplomáciai „Landsknecht", más zászló alatt is tudna küzdeni. Heft 2. Srbik. Heinrich Ritter v.: Das österreichische Kaisertum und das Ende des Heiligen Römischen Reichs. A régebbi német történetírás a német-római birodalom történetébon csupán egy halálraítélt test lassú haldoklását látta, amely a forradalom és Napoleon csapásai alatt végleg összeomlott; a nemzet életének lüktetését csak a territóriumokban, főként Brandenburg—Poroszországban látta, csupán Ausztria és Poroszország viszályára figyelt és megállapította, hogy az új birodalmi hatalom a régi pusztulásának évszázadaiban alakult ki. A ma történetírója azonban, aki látta a második császárság bukását, a korábbiaknál már mélyebben és elfogulatlanabbúl ítélhet. Srbik leírja középkori és újkori jellegét, valódi hatalmának folytonos hanyatlását, a „fejedelmi libertás", a katholikus-protestáns és a monarchikus-oligarchikus ellentét következményekép, amit csak fokozott, hogy a birodalmi gondolat magukban a császárokban is elhalványult, inkább gondolván saját házi hatalmuk fejlesztésére. Az osztrák-porosz ellentét· kiélesedésével