Századok – 1929-1930

Tárcza - K. Sebestyén József: Válasz és megjegyzések Varju Elemérnek a Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen-család története című műve illusztrációiról szóló bírálatára 212

TÁRCA. 219 nevezi, s az ábrázoltakat az Apa-család tagjainak tartja. Nem látja valószínűtlennek, hogy a három magyar királyi szentet ábrázolja, s annak a nagyon valószínű véleményének ad kifejezést, hogy e műben — a mellette levő két Domonkosrendi szerzetes képének bevonásával — a templom alapítására és felszentelésére vonatkozó kompozíció szemlélendő. A püspök képe az akkori gyulafehérvári püspöké. Alább pedig azt írja, hogy nem hozható fel e felfogás helyessége ellen az, hogy világi férfiakat és nőket is glória díszíti, mert — Otte szerint — „a korai középkorban, pl. Thurei Péter kanonok sírkövén (fl'281), a brandenburgi dómban, még olyan személyeket is. mint pl. császárokat és királyokat, kik nem tartoznak az egyház szentjei közé, dicsfénnyel ábrázolták." Nekem az a meggyőződésem, hogy e királyi alakokban az Apafi-család akkor élő vagy már elhalt tagjainak képmásait szemlélhetjük. A középső, liliomos öltönyű királyban az akkor uralkodott Nagy Lajost. Öltözékének liliomdísze ós a csoportba való elhelyezése is ezt hangsúlyozzák. A másolatra meg kell jegyeznem, hogy az eredeti baloldalának legalsó részét egy mértműves kerek ablak széle vágja. Miután ezen ablakrész zavarta volna a mű felséges nyugalmát, s miután a kompozícióból nem takart el semmit, s tekintettel arra, hogy fejlécnek terveztem, ez ablakrészt elhagytam. Egyebekben teljesen hű a Varjú által teljesen hamisnak, állított rajz, miről bárki is meggyőződhetik, a freskó — bár kissé homályos — fényképével összehasonlítva.1 Frivol módon megvádol Varjú azzal a kijelentéssel, hogy az almakeréki oltár főképéről a donátort és donatrixet — minden bizonnyal egy Apafi-családbeli anyát és fiát — > külön kirajzoltam, frivol módon, kétféleképen is, de min\ denkor teljesen hamisan. Ε durva vádra az a válaszom, hogy Varjií a felelősség érzete nélkül ír nemigazat. A bevezetés előszavához a donatrix alakját módosítanom kellett, hiszen itt egy kis kompozícióban szerepel. Hátha egy történelmi kép keretében ülve, állva vagy lovagolva s egészen más, de korhű kosztümben ábrázoltatnék — akkor is hamisítás lenne"? Végül meg kell jegyeznem, hogy válaszom — tárgyi , igazságom tudatában —- aránytalanul gyöngédebb modorú, mint a bírálatnak a tudományos világban szokatlanul éles hangja. Ha néhol erősebb hangnemet kellett használnom, úgy annak kizárólag az az oka, hogy vissza kellett utasítanom a bírálatban foglalt súlyos vádakat. K. Sebestyén József. 1 U. o. 161. 1.