Századok – 1929-1930

Értekezések - GLASER LAJOS: Dunántúl középkori úthálózata - 139

DUNÁNTÚL KÖZÉPKORI ÚTHÁLÓZATA. 139 Gárdonyi, Iványi és Mályusz dolgozatai, részben csak kitérnek az utakra, mint Csánki, Fekete Nagy, Pleidell, Pór stb. Fentieket figyelembe véve, tanácsosnak tartottam a hozzáférhető legnagyobb oklevélanyagot felhasználni. Ezért az összes nyomtatott okmánytárakon kívül az Országos Levéltár, a Múzeumi Levéltár és a Tudományos Akadémia eredeti és másolt okleveleiből is — különösen a nyomtatott források által elhanyagolt XV. századra vonatkozólag — többet felhasználtam. Az adatok összekapcsolásánál az útleírások mellett nemcsak Lipszky térképét, hanem több XVIII—XIX századbeli térkép mellett különösen Müller 1769. évi „Carte de l'Hongrie"ját is felhasználtam. Figyelembe vettem természetesen a Csánki által felsorolt5 középkori városokat és vámhelyeket is. Utóbbiakat azonban részben más szerzők, részben eredeti források nyomán kiegészítettem. A feldolgozást 1 : 200-000 méretű térképeken végeztem, de sokhelyütt még ez is túl nagy méretűnek bizonyúlt és kénytelen voltam az 1 :75.000-es térképeket is meg-megnézni. a) Főbb utak a tatárjárásig. Kevés olyan korszaka van a gazdaságtörténetnek, melyre nézve annyira eltérőek a vélemények, mint éppen erre a korra vonatkozólag. Klönösen áll ez két dologra: a hazánkon keresztülmenő keleti kereskedelemre és Esztergom árumegállító jogára. Ennek oka abban rejlik, hogy a rendkívül csekély számú okleveles adat mellett tág tere nyílik az egyéni kombinációnak. A keleti tranzitó vitája rövidesen százéves lesz, de Heyd" óta újabb bizonyítékokat nem igen termelt, legfeljebb újabb véleményeket. Mivel azonban az érdekelt útvonalnak Dunántúlra eső része enélkül is a főútvonalak közé tartozik, bízvást elmellőzhetjük ennek a kérdésnek hosszabb tárgyalását. Sokkal fontosabb azonban az esztergomi árumegállítás kérdése. Privilegiális, jogról ugyanis itt nem lehet szó, mert ilyeneket csak akkor kezdenek adományozni, mikor már Buda a főváros. Ekkor pedig Esztergom árumegállításának már nem volt értelme. Ez tehát csak szokásjog lehetett. Eredetét Szent László II. dekrétumának 18. caputjában kereshetjük.7

Eszerint ugyanis a határra érkező idegen kereskedő köteles volt a királyhoz menni és tőle kérni kiviteli engedélyt. 5 Caánki Dezső dr.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. * W. Heyd: Geschichte des Levantehandels im Mittelalter. Stuttgart, 1879. 7 Corpus Juris Hung. (Millenáris kiadás.) I. 74. old.