Századok – 1929-1930

Értekezések - KASTNER JENŐ: A Kossuth-emigráció keleti tervei Giacomo Durando irataiban 129

KASTNER JENŐ: A KOSSUTH-EMIGRÁCIÓ KELETI TERVEI. 135 ségre. Ezeket fejtegetik Klapka március 13-i és 23-i Cavourhoz írott levelei. A Henry Bulwer és Durando közt meginduló diplomáciai jegyzékváltás az 1856-i párisi egyezmény interpretálása körül forog. Az angol követ azt vitatja, hogy az egyezmény aláírói — köztük Angolország és Piémont — ez egyezményben garantálták Törökország békéjét. A dunai fejedelemségekbe érkezett fegyverszállítmány sokkal jelentékenyebb, mintsem hogy magánvállalatok ügyének lenne tekinthető. Az ottomán birodalomba tilos a porta hozzájárulása nélkül fegyvert behozni: a dunai fejedelemségek pedig a török birodalom részét képezik. Az egyezményt aláíró minden államnak jogában áll ezt egymagában is megakadályozni. A fegyverek lefoglalása tehát teljesen jogos volt. Ezzel szemben Durando ugyancsak a párisi egyezményre hivatkozik, mely a moldva-oláh fejedelemségnek és Szerbiának megadja a jogot, hogy állandó hadsereget tarthassanak, tehát külföldön fegyvert, hadianyagot vásárolhassanak. Mivel pedig az 1854-i szárdiniai-török kereskedelmi egyezmény 6. pontjában csupán lőszer és ágyúk behozatalánál szól a török ellenőrzés kötelező voltáról, a szárd követség teljes joggal tiltakozott a vámvizsgálat ellen és védi a genovai cég érdekeit. A szállítmány csak fegyvereket tartalmaz; ágyút, lőszert nem, így teljesen törvényszerű. A birodalom békéjének megzavarására vonatkozó állítás csak alaptalan hipotézis. Bulwer eljárása pedig jogtalan, mert idegen terület jurisdiktiójába avatkozott bele. Az ügy még szövevényesebbé vált azáltal, hogy H. Bulwer Cuzával szemben vállalt kötelezettsége értelmében a Balduino-céget felszólította szállíttassa vissza Genovába árúit. A cég azonban kárának megtérítését követelte. Bulwer végül is megunva a huza-vonát, az egész szállítmányt a török kormánynak szolgáltatta ki. Erre azonban Durando Cuzánál tiltakozik a vele történt megegyezés be nem tartása miatt. Természetesen mindkét állam követe jelentést tesz a kormánynak a vitás ügyről és Durando több magánlevelet ír e tárgyban Cavournak. John Rüssel angol külügyminiszter, minden olaszbarátsága mellett, mellyel Garibaldi szicilia-nápolyi akcióját támogatta, úgy Párisban, mint Torinoban tiltakozik az ellen, hogy a szárdiniai kormány megbontsa a kelet békéjét. Thouvenel francia kül-