Századok – 1929-1930

Értekezések - CUTOLO ALESSANDRO: Durazzói László nápolyi király 113

Durazzoi László nápolyi király. (Jellemrajz.) Az 1393. évi június (vagy július) első napjaiban Gaeta városerőd főterét egy addig soha még akkora számban nem látott fegyveres tömeg lepte el, noha ott már előbb is gyakran megfordultak Giovanni Acuto és Angelino Berger zsoldosai s a királyhű vagy legyőzött bárók, mert hisz épp Gaeta volt erős mentsvára az ifjabb durazzoi ágból származott Anjoui Lászlónak, a nápolyi trón törvényes urának. Ez volt az az időpont, amikor az immár tizenhatéves ifjú,1

— aki 1386-ban Budán gyilkos merénylet áldozatául esett atyjának, III. Károlynak halála napja óta jogszerinti király volt, de ilyenül eddig még csak a IX. Bonifác pápától 1389 november 18-án összehívott konzisztórium által volt elismerve, — személyesen indult hadba addigi szerencsés vetélytársa, a franciaországi Anjou herceg leverésére, aki évek óta küzdött ellene a nápolyi trónért; ezt pedig nagyerélyű anyjának, Durazzói Margitnak ösztökélésére tette, akit egy egykorú költő így jellemzett: „Díva virago, moribus in cuius Juno beata viget." Az anyakirályné azt akarta, hogy fiának első táborba szállása is olyan pompával menjen végbe, mint aminővel ő maga a királyság akkori nehéz helyzetében is mindig fel tudta emelni a lelkeket és sziveket: hasonló ünnepélyességgel, mint ahogy annak idején ő maga adta hírül a nápolyiaknak távollevő férje Magyarország királyává való koronázását, vagy ahogy visszautasította ama magyar követség ajánlatát, amely meghívta, hogy keressen menedéket az őt híven váró Magyarországon. A királyné az elindulás alkalmával ünnepies szónoklattal ajánlotta az ifjú királyt az őt követő bárók és vitézek támogatásába, akik örömrivalgással fogadták szavait. Bár ez a beszéd a „Diurnali di Monteleone"-ben kö-1 1377-ben született. Századok, 1929. IV—VI. füzet. 8