Századok – 1927-1928

Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 849

866 MISKOLCZY ISTVÁN. A család legidősebb tagját sem illethette a trón, ha Géza uralma a fiatalabb Salamonnal szemben saját elismerése szerint is törvénytelen volt és ha Borics herceg az idősebb II. Bélával szemben is annyira jogosan követelhette a trónt, hogy jogcímének elvesztése végett törvénytelenné kellett nyilvánítani. A fiúörökösödés sem gyökerezhetett az ősi jogban, ha I. Bélát nem követ hette jogasan fia, Géza, és ha Gézának fia, Kálmán, csak László után uralkodhatott. Testvérörökösödésről sem beszélhetünk, ha Gézát követő testvérét, Lászlót, még választással megerősítve sem ismerték el jogos uralkodónak Salamonnal szemben. Mint a fejedelmek-kora, úgy a királyság; két első századának normális trónbetöltési esetei és az erőszakolt esetekkel szemben megnyilvánuló jogi felfogás is egyaránt azt igazolják, hogy az ősi öröklési rend a successio gradualis, a rokonságfoki örökösödés volt. Jog szerint tehát a család azon tagját illette meg a trón, aki életkorára való tekintet nélkül a leszármazás rendjén a családalapító őshöz legközelebb állott. Ez lehetett néha a család legidősebb, vagy legfiatalabb tagja, néha az uralkodó testvére, máskor pedig fia a geneológia állása szerint, éppen azért ebben a kérdésben dönteni a geneológiai tábla figyelembe vétele nélkül nem szabad, mert abból, ha egy esetben a legidősebb tag, más esetben a testvér, vagy fiú jogosan lép trónra, még nem szabad senioratusra, testvér-, vagy fiúörökösödésre következtetni. Ilyen esetkék túlbecsülése és analógiák hajhászása vezetett elhamarkodott következtetésekre és jogosulatlan általánosításokra; a históriai módszer ellen azonban Fraknói követte el a legszörnyűbb merényletet, midőn okleveleink primogenituráját meg sem értve a fiúörökösödési jogot megállapította; pedig visszariaszthatta volna Yazul, Álmos és Béla tátongó szemürege, az, hogy Béla metu mortis egyezett bele Salamon megkoronázásába és hogy annyi Árpád-herceg kereste az erőszakkal érvényesülő fiúörökösödés ellen a külföld védelmét. Megkísértettük tisztázni a trónörököst megillető ducatus kérdését, melynek gyökerét már Szent István korában megtaláltuk és megállapítottuk, hogy ez I. Endre uralma óta záloga lett volna annak, hogy a trónörököst jogaitól nem fosztják meg. Volt azonban eset arra, hogy a folytonos trónvillongásba belefáradt, megritkult alattvalók nem voltak haj-