Századok – 1927-1928

Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 849

TRÓNBETÖLTÉS ÉS DUCATUS AZ ÁRPÁD-KORBAN· 867 landók vérüket ontani és ha már vérnek kellett folyni, úgy gondolták, — igen helyesen! — hogy az ellenfelek párbaja kevesebb áldozattal dönti el a kérdést. A józanésznek ez a megmoccanása, a nyomasztó abszolutizmus közepette az első lépés az alkotmány felé, aminek jele az, hogy ugyanazon nemzedék megtette a második lépést is, mikor II. Istvánt a nemzet érdekét nem szolgáló háborúban cserben hagyta és bár jogtalanul és eredménytelenül, királyválasztással is kísérletezett. A trónviszályok nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az eredetileg abszolút királyi hatalom korlátokra találjon és hovatovább alkotmányos formák közé szoríttassék. Hiba volna azonban erről arra következtetni, hogy az ú. n. nemzetnek első törekvése is az volt, hogy a trónbetöltésre befolyást nyerjen, mert bármily meglepően hangozzék is, ki merem mondani, akkor még politikai értelemben nemzet nem is volt és még jóval később is nem a nemzet, hanem a társadalmi osztályok alázatosan előterjesztett kérelmükkel, királyi kiváltságlevél útján külön-külön kívánták gyógyítani azokat a sebeket, melyek a legjobban fájtak. Hogy a király kísérete, lovászai, pecérei, disznai kárt ne tegyenek, azt merik kérni, mert közvetlen érdekük; hogy juthatnának azonban arra a. gondolatra, hogy a királyi család ügyébe beleszóljanak, mellyel szemben csak hódolatról lehetett szó. Ha mégis a király és trónörökös között háború tör ki, — mint más- · fajta belső háborúban, ki-ki meggyőződése, vagy érdeke szerint csatlakozik egyikhez, vagy másikhoz. Még azt is merik kívánni, hogy meggyőzödésüket szabadon követhessék, de már arra gondolni sem mernek, hogy király és trónörökös viszályát kizáró intézkedést tegyenek, vagy kérjenek. Csak így kell érteni azt, hogy a „nemzet" többsége a király vagy dux, ez vagy azon öröklési rend mellett foglalt állást. A trónöröklési rend tehát kizárólag az uralkodó család törvénye, alattvalónak abba beleszólása nem lehet, megváltoztatásához a család összes tagjának hozzájárulása szükséges. Egészen más tehát annak a királynak a helyzete, akinek két-három testvére van, mint annak, aki egyediili élő tagja családjának. Ezt sohasem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni az egyes uralkodók intézkedéseiből levonható következtetések értékelésénél. A trónralépő király uralmát a felkenés és koronázás teszi törvényessé. A koronázást auctoritate apostolica 54*