Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Lukinich Imre: A Bethleni gróf Bethlen-család története. Ism. Varjú Elemér 809

811 TÖRTÉNETI IRODALOM. a nemzetség idegen származásáról nem állja meg a helyét. A Cornes Vilmostól való származást bizonyára Kézai sem állítja, ha sejti, mennyivel később élt ez a kalandos sorsú (Magyarországon valószínűleg sohasem járt) férfiú, mint a nemzetség első szereplő tagja, a XII. század második felében kimutatható Ant. Pedig a névadó ősöket még előbbre kell helyeznünk egy, esetleg két nemzedékkel. Becséről és Gergelyről maga Kézai azt beszéli, hogy III. Bélát ifiú korában elkísérték Bizáncba, ami 1164 körül lehetett. Testvérek voltak-e ezek, vagy távolabbi roKonsag s llott fenn közöttük, nem lehet megállapítani. Feltehető, hogy a családi vagyon alapját ők vetették meg III. Béla bőkezűségéből. Az a körülmény, hogy egyik ősi birtokuk, amely épp Becse nevét viselte, Csepel szigetén feküdt, érdemeik és a királyi elismerés jelentős voltára vall, mert másként az uralkodó aligha adott volna nekik saját családi birtokából egy darabot. Ügy látszik, a két ős közül Gergelytől jött le az Almakereky-, Apaffy- és a Bethlen-család, míg Becse ivadékai a Léli-, Tóthy-, Somkereky- és Virágosbereky-családokban éltek tovább. Az első, aki magát Bethlenről nevezi, Jakab fia, Apa (1258—1270). Ennek Jakab nevű fiától származtak a Bethlenek, Miklóstól pedig az Apaffyak. Sajnos, a család régibb tagjairól csupa perbeli oklevél maradt ránk, a roes® magyar szokásnak megfelelően, amely csak a vagyonjogi írásokat ítélte elteendőknek. Innen van, hogy a. régi Bethlenek közéleti szerepléséről alig van adatunk ezekből a mozgalmas időkből. Nyoma van, hogy szolgáltak a királyi udvarban, viseltek tisztségeket,1 résztvettek hadjáratokban, volt köztük követségben járó férfiú is; csupa alkalmak, amelyekben a nemes ember az uralkodók elismerésére és jutalmazására számíthatott. Szerző ezek elbeszélése kapcsán átveszi Wertner Mór egy tévedését, amelyet, mint a középkorba sehogy sem illőt, ki kell irtani irodalmunkból. Wertner ugyanis Bethlen (II.) Gergelyt képtelen túlzással „az első magyar hadseregfelügyelőnek" teszi meg, holott valójában csak azzal bízta meg Zsigmond király, hogy a Havasalföldre a török ellen küldött seregében ellenőrizze, van-e a zsoldosok között megfelelő számú nyilas és jókarban van-e ezeknek a lövőkész«ége1? A család első felemelkedése különben Zsigmond korára esik, arra az időre, amely a családok egész sorát vitte a mágnások közé s mintegy kicserélte a régebbi főúri rendet. Mint sok más szerepvivő család, a Bethlenek is képviselve voltak egy taggal Zsigmond király fényes kíséretében, amely követte az uralkodót szerte Európában, részt véve a vendég· 1 Itt becsúszott egy kis tévedés a comes címet ületőleg, amely a XIII—XIV. században semmikép sem jelentett méltóságot.