Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Lukinich Imre: A Bethleni gróf Bethlen-család története. Ism. Varjú Elemér 809

812 TÖRTÉNETI IRODALOM. látó városok által rendezett vidám mulatságokon, epp úgy, mint az erőt s ügyességet kívánó tornákon. Ez időből maradt fenn Bethlen Gergely kir. udvarnoknak ismeretlen helyről írt levele, amelyben egy lovat kér rokonától, Tőttös Lászlótól, miután az övéi rendre elhullottak. Tudvalevő, miként csempészték be magukat a paraszti sorból hirtelen kiemelkedett Tőttösök a Becse—Gergely-nemzetségbe, ami ugyan a XIV. század derekán Becsey Tőttösnek szép summába került, de meg is hozta a hasznot a nemzetség igazi leszármazóinak, akik, mint a példa mutatja, a gólyaköltötte rokonságot még sok évtized multán is hasznosítani tudták. Mátyás alatt is volt udvarbeli ember a családból, Bethlen Miklós, rövid időre az alsóausztriai Retz városka főkapitánya. Egészben véve a család tagjai mégis inkább birtokaikon éltek; lekötötte őket a gazdálkodás, a tulajdon védelmezése s a nemesség átkos szenvedélye: az állandó pörösködés, A mohácsi vész után Erdélyre mozgalmas idők következtek el; bennük ellenállhatatlan kényszer ragadta az embereket a politikai szereplésre. Innen kezdve a család az események sodrában él. Lukinich történetírói kvalitásai ott bontakoznak ki teljességükben, ahol egészen otthonos területen mozog, tehát művének az erdélyi fejedelemség korszakát tárgyazó részében. Meglátszik ez ennek a résznek terjedelmén is; mellette úgy a korábbi, mint a későbbi korszakok eltörpülnek. Kellő mennyiségű adat birtokában előadása folyamatosan gördül, a száraz anyag megtelik élettel s a genealógiai mű élvezetes olvasmánnyá válik. A család története bekapcsolódik az országos események leírásába, ami annál természetesebb, mivel a XVI. századtól kezdve a Bethlenek többé-kevésbbé kivették részüket a nyilvános életből, sőt gyakran tényezői a kalandos eseményeknek, amelyekből a kis ország szerencsétlen története összetevődik. Három teljes fejezet jut Bethlen János életére, Bethlen Miklóséra éppenséggel hét, és méltán, mindkettő érdekes, és értékes alakja Erdély történetének. Nagy kár, hogy a szerző előtt zárva volt a Kolozsváron maradt Bánfíy-levéltár, ahol Bethlen Miklós életére, különösen bécsi tárgyalásaira döntő fontosságú adatok találhatók. Valósággal Erdély története pereg le előttünk a család életének tükrében. A kép, ha a művelődéstörténeti vonatkozásoktól eltekintünk, minden, csak nem felemelő. Pártharcok szövevényei, morális szempontból mélyen lesújtó eredményekkel, hitehagyások, a sokszor haszonlesésből, s csak néha nemesebb célokért elkövetett árulások nyomják rá az egyéni bélyeget az anyaországtól elszakított tartományra.. Amint olvassuk, hogy Bethlen János országos főkapitány (t 1552) eleinte Ferdinánd híve, majd János királyé, mikor ennek a csillaga van emelkedőben, amíg ismét jobbnak nem látja a német királyhoz állni és hogy egyformán tudott odaadó párt-