Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Székely János: La réforme agraire en Transylvanie et l’histoire. Ism. b. m. 806
808 TÖRTÉNETI IRODALOM. panaszolt anyagi leromlása a királyi közigazgatás patrimoniális rendszerének megszűnésével függ össze. A királyi adományok ugyanis a nemesség birtokába mentek át, akik között azonban ott voltak a nemességre emelt oláh kenézcsaládok is. Ezeknek a birtokrajutásával romlik le az oláh jobbágyság helyzete. A nemzetiségi elfogultság hangoztatásának jogosulatlanságát bizonyítja a kenézcsaládból származó Hunyadi János és Mátyás szerepe. Az oláh fejedelemség zsarnok politikája megindította a nagy vándorlást Erdély felé, amelyet magyar-szász részről azért tűrtek, sőt vettek szívesen, mert a török hódoltság folytán elpusztultak egész vidékek. Egykorú tanú szerint a XV. század folyamán éri el az oláhság száma a magyarokét és a szászokét. A jobbágyság szociális helyzetének XV. századi leromlásában nagy szerepet játszott az új pénzrendszer is. Az 1437-i parasztlázadás egyáltalán nem volt oláh nemzeti mozgalom: főfészke magyar területen volt, vezetői sem oláh nevűek. Érthetetlen állítás, mondja Székely, az 1514-i parasztlázadás oláh nemzeti jellege, hiszen magyar területen, magyar vezetővel zajlott le. A bíráló ezután a jobbágyságnak a XVI. század folyamán egész Európában bekövetkezett újabb anyagi leromlásával foglalkozik, hogy érthetővé tegye a magyar viszonyokat. Miután Constantinescu több téves okiratértelmezésére rámutat, hangsúlyozza, hogy az oláh jobbágyok sorsa teljesen azonos volt a magyarokéval, sőt olykor szerencsésebb, mert pl. az oláhok a Magyarországon 1551-ben behozott nonát nem fizették. Mihály vajdát is nemzeti hősként állítja be Constantineseo, holott a földhözkötöttség és a robot súlyosbításával a jobbágyság elnyomója volt. Hatalmát egyébként is a Báthoriakkal elégedetlenkedő székelyeknek köszönhette. Székely megállapítja, hogy az oláh jobbágyságnak Valachiában és Moldaviában még rosszabb volt a helyzete, mint Erdélyben. A bojárok teljesen szabadon rendelkezhettek velük. Itt Constantinesco a gazdasági fejlődést hozza fel mentségül, míg a magyar viszonyoknál csak gyűlölettel magyaráz mindent. Bár a XVIII. század folyamán mindenütt javulás áll be, a bojárok alatt csak tovább romlott a helyzet, úgyhogy kivándorlásra kényszerülnek. Legszívesebben Magyarországra jöttek. Ebből az időből és nem Traján idejéből valók tehát a Maros, Körös, Szamos melletti oláh telepek. Helyzetük jobb volt, mint régi hazájukban. Élvezték Mária Terézia és II. József jobbágyvédő intézkedésének előnyeit. A magyar nemesek ellenszegülése nem az oláhok ellen irányult, hanem előjogaik védelmének természetes megnyilvánulása volt. A felülről védett jobbágyság lázadásai nem hiányoztak (1784), de ezek gazdasági és nem nemzetiségi természetűek voltak. A szociális reformok lassanként teret is nyertek, a napoleoni háborúk után külön erdélyi reformpárt is alakult és 1848 jú-