Századok – 1927-1928

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: András herceg tragédiája és a nápolyi udvar - 766

ANDRÁS HERCEG TRAGÉDIÁJA ÉS A NÁPOLYI UDVAIi. 789 nyerjék.1 A végrehajtáshoz azonban férfiközvetítőre és szervezőre volt szükség. Acciajuoli erre nem alkalmas. Ő idegen és a csá­szárné embere, az udvarban nem volt elismert tekintélye. A firenzei azonban talált megfelelő egyént, ki megfelelő tekintéllyel is rendelkezett és megbízhatósága mellett elég elvetemült volt, hogy ilyen szörnyű gaztettre vállalkoz­zék. Ez az egyén Artus (Artois) Károly volt. Artus Károly Róbert király természetes fia, kinek anyja, Cantelma Cantelmo, Sancia királyné udvarhölgye volt. Cantelmát Róbert Bertrando d'Artoishoz adta nőül s így jutott Károly az Artois névhez. Bertrand 1305-ben megbalt és a király a fiút a királyi házban neveltette s Roccaromana bárósággal tüntette ki. A gyermek-ifjú 1317-ben már kamarás volt és újabb adományban része­sült, Pennalucet kapta. Befolyása mindinkább nőtt s a király végrendeletében az ország egyik kormányzójává rendelte. Mikor Johanna főkamarássá kinevezte, már Sant' Agatha és Monteodorosi grófja volt.2 Artus Károlyt a királyi családhoz tartozónak tekin­tették és így Katalin feltűnés nélkül kitüntethette őt bizalmával és közölhette vele a gyilkosság tervét anélkül, hogy meg kellett volna alázkodnia, ami a szigorú hierarchia korában szintén fontos tényező. A közvetítő Acciajuoli volt, kinek nővérét, Andreát, Károly felesé­gül vette és így a firenzei teljes bizalommal tárhatta fel előtte terveit. Artus Károly annál készségesebben vállalkozhatott az összekötő szerepre, mert fia, Bertrand, sőt talán ő maga is Andrásnál a proscribáltak lajstromán volt.3 1 Erről a pápa is értesült és azért inti Johannát: „ne lingua tertia quae confederates consuevit disiungere, quo­modolibet inférât huiusmodi amoris et unitatis federi nocu­mentum'". Ugyanekkor megfenyegeti, hogy ha intéseire nem hallgat, kénytelen lesz más eszközökhöz nyúlni. Déprez: Clément VI. 323-25. 1. 1333. sz. - A kinevező oklevélben azt mondja róla a királynő, hogy őt „approbata fides, experiencia certa commendat. Caro­lus... a juvenili etate annisque teneris cum inclitis pro­genitoribns nutritus, probavimus experimento continuo eum nobis in commissis sibi officiis virtuosum, suis itaque creseen­tibus meritis ipsum ... magnum regni Sicilie camerarium in vita sua presentialiter ordinamus etc. Reg. Ang. V. 338. f. 80. Majd megengedi, hogy birtoka csak a fiágon öröklődjék. U. o. f. 81. 3 Gravinai Domonkos tévesen az öreg Károlyról mondja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom