Századok – 1927-1928

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: András herceg tragédiája és a nápolyi udvar - 766

ANDRÁS HERCEG TRAGÉDIÁJA ÉS A NÁPOLYI UDVAIi. 773 Élie Talleyrand 1301 körül született. Mivel a perigordi gróf fiára nem várt valami nagy vagyon, szülei egyházi irályára szánták, hol szép előmenetelre volt kilátása. Anyja ugyanis V. Kelemennél nagy befolyással rendelkezett, s bár Kelemen nemsokára meghalt, az ő kreatúrái nem hagyták el az ifjút. Ennek jele, hogy 1324-ben már limogesi püspök, 1328-ban pedig auxerrei püspök lett. Közben — úgy látszik — a királynak is fontos szolgálatokat tett, amelyekkel sikerült megnyernie annak kegyeit. Protekció és pedig elsősorban a királyi támogatás nyitotta meg neki az utat a bíboroskollégiumba is (1331). XXII. János levele, melyet ez alkalomból hozzá intéz, nem tud egyház körül szerzett érdemekre hivatkozni, csak előkelő egyének közbenjárására és a francia király sürgető kérésére, melyek a pápát arra bírták, hogy felvegye a bíboros-kollégiumba.1 A £>urazzók érdekeit tehát a pápai udvarban Talleyrand bíboros képviselte, ami annál fontosabb volt, mert Nápoly tudvalevőleg pápai hűbér volt. A hercegnőknek fontos segítőtársuk volt az udvar. Az udvar már II. Károly korában mélyre süllyedt; magának a királynak a magánéletéről is furcsa hírek keltek szárnyra, Róbert pedig annyira túltette magát az erkölcsi törvényeken, hogy második neje, Sancia, el akart tőle válni, s csak a pápa közbelépése akadályozta meg szándékában. Az olasz írók a francia nőket vádolják, hogy ők hozták be a léha szellemet a nápolyi udvarba. Ha figyelembe vesszük, hogy Valois Katalin, Ágnes durazzói hercegnő, a calabriai herceg neje stb. mind franciák voltak, kik Szép Fülöp udvarának romlott légkörében nevelkedtek, bizonyos fokig igazat kell adnunk az olaszoknak, de azt is meg kell állapítanunk, hogy a XIV. század erkölcsi tekintetben is átmeneti kor, mely' A pápának Talleyrandhoz intézett levele így szól: „Tekintetbe véve a különböző képességek érdemét, melyekkel a minden jónak adományozója kitüntetett és a dicséretes bizonyságokat, melyeket különböző állású férfiak, de különösen Krisztusban kedvelt flunk, Fülöp, Franciaország jeles királya, felőled nyújtanak, ezek és mások alapján, melyek lelkünket arra indították, remélve, hogy nagyon be fogsz válni velünk és testvéreinkkel, a római egyház kardinálisaival, ugyanazon egyház terheinek viselésére, azon testvéreinkkel tartott beható tanácskozás után és azok tanácsából... téged azon kardinálisok testületébe sorozandónak és presbyter kardinálissá felveendőnek tartottunk. VIII. Kai. Junii. a. XV. Reg. Vat. 116. k. XIII. r.