Századok – 1927-1928

Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 733

trónbetöltés és ducatus az árpád-korban-737 sülhetett, mikor kiirtotta vagy elűzte a család összes tagjait, a régi jogrendből fakadóknak nem tekinthetjük. Mily léha felületesség kellett ahhoz, hogy valaki az erőszakoskodó, törvénytelen úton járó öröklési rendet nyilvánítsa ősi öröklési jogrendnek csak azon alapon, mert az átmeneti korszak alatt néha jogtalan utakon érvényesült és a végén diadalra jutott! Mindenki észreveszi, hogy a lienális szukcesszióról beszélek és miként a választást, azt is kizárom a nyomozás köréből. Maradt tehát a szenioriátus és testvérörökösödés mint a melyről irodalmunkban beszéltek, és még egy, amelyről nem beszéltek, de amelyet mégis nyilván kell tartanunk: a rokonságfoki örökösödés, (successio gradualis) amelynek értelmében a család azon tagját illeti meg az uralom, aki a családalapító őshöz a származás rendjén életkorára való tekintet nélkül a legközelebb áll. Lehet e tag néha a család legidősebb, de akár a legfiatalabb tagja is, lehet a király testvére, vagy fia a genealógia állása szerint. Szeniorátus, testvér- és rokonságfoki örökösödés sok rokonságot mutat; bizonyos esetekben mindhárom szerint ugyanazon családtagot illeti az örökség és csak ritkább esetekben mást és mást. Éppen azért igen éber figyelemre volna szükség, hogy pontos megállapításra juthassunk. Megkönnyíti feladatunkat az, hogy a három öröklési rend közül is eleve ki kell zárnunk a testvérörökösödést, mely csak a magyar historikus erőlködésének és rövidlátásának szüleménye, de általánosan öröklési rendnek el nem fogadható, mert éppen oly korlátolt területen mozgó, alárendelt fogalom, mint a fiúörökösödés, vagy primogenitura. Egyikről nem lehet beszélni, ha a királynak nincs testvére, a másikról, ha nincs fia. Tehát komoly alakban csak a szeniorátus és graduális szukcesszió jöhet szóba. Melyik volt az ősi öröklési rend a kettő közül, azt már csak az esetek tanulmányozása után lehet megállapítani, de elvben megállapíthatjuk előre, hogy csak azt jelenthetjük ki ősi öröklési rendnek, amely a normálisnak jelölhető esetekben még az átmeneti korszak alatt is mindig érvényesült. Ilyen gondolatokkal kezdtem forrásanyagom újabb áttanulmányozásához és megállapítottam, hogy az ősi jogrend a rokonságfoki örökösödés volt. Századok, 1928. IV—VI. fiizet. ' 47