Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Lutz; Hermann: Lord Grey und der Weltkrieg. Ism. Török Pál 567

585 történeti irod \lom. szárazföldi haderő összeműködésének kérdéseiben. Grey maga elismeri, hogy ez így történt, de állítja, hogy ezek Angliát semmire sem kötelezték, illetve nem volt bennük semmi fontosabb megállapodás. Lutz fölveti a kérdést: miért mondhatta Grey az angol parlamentben, hogy becstelenség volna Franciaország cserbenhagyása? Hogyan lehetett vele szemben a végzetes napokban olyan erélyes Cambon francia követ, hogy kicsikarta Greytől azt a nyilatkozatot Belgium semlegességének megsértése előtt, mely szerint az angol hajóraj fedezni fogja Franciország atlanti partját német támadással szemben. Mikor 1911-ben Asquith aggodalmasnak találta a francia és angol vezérkarok (Joffre és Fairholme) közti megbeszélést, Grey azt felelte: megütközést keltene, ha katonai szakértőinknek megtiltanók a franciákkal való megbeszélést. Ezek a megbeszélések és nyilvános beszédek kétségtelenül fölébresztették az angol részről való támogatás reményét. Szerinte Sasonow belátta, hogy módot kell találni Szerbia megérdemelt megleckéztetésére, a mozgósítást csak akkor akarta elrendelni, ha Ausztria-Magyarország csapatai bevonulnak Szerbiába. Ha Sasonow megmarad emellett az elhatározás mellett, a háború elkerülhető lett volna, mert Szerbiába való bevonulásra augusztus 5-ike előtt nem lehetett gondolni, Ausztria-Magyarország pedig német nyomásra már július 31-én engedékeny álláspontra helyezkedett. Oroszország időelőtti mozgósítását részben Greynek tulajdonítja Lutz. Grey óvatosan viselkedett, t. i. semmit sem tett a szerb kormánnyal szemben, ahelyett, hogy engedésre erélyesen szólította volna föl, amit az angol sajtó egyértelmű állásfoglalásából ítélve remélhetett a bécsi külügyminisztérium, — viszont elővigyázatlan volt az oroszokkal szemben. Az entente-diplomaták már-már beleélték magukat abba a gondolatba, hogy orosz mozgósítás csak Szerbia megtámadása után következhetik, mikor Grey július 25-én ismételten biztosította Benckendorff orosz nagykövetet, hogy ő osztrák mozgósítás (Szerbia elleni mozgósítás és nem háború) esetén számít arra, hogy Oroszország mozgósítani fog. Benckendorff ezt· július 25-én két ízben táviratozta meg Szentpétervárra. Grey ezekben a napokban arra törekedett, hogy a német mozgósítást késleltesse, de nem békevágyból, hanem azért, hogy Németország elveszítse időbeli előnyét az oroszokkal szemben, — Németország t. i. aránytalanul hamarább készen lehetett a mozgósítással, és gyorsasága kiegyenlíthette számbeli gyöngeségét az oroszokkal szemben. Mindent összefoglalva megállapítja Lutz, hogy a háború kitörésében Belgium kivételével valamennyi állam kormánya hibás volt, A versaillesi (és hozzátehetjük, valamennyi Párizs környéki) békének „erkölcsi" alapja a központi hatalmak egyedüli felelőssége. Hindenburg szeptemberi nyilatkozata elárulja, bogy a németek ennek a kérdésnek tanulmányozá-