Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Lutz; Hermann: Lord Grey und der Weltkrieg. Ism. Török Pál 567

585 történeti irod \lom. ták föl Vilmost beavatkozásra az angolok ellen, s ezt Vilmos utasította vissza, Grey mégis Vilmost ítéli el. Szemére veti Grey a németeknek, hogy Törökországban üzleti érdekből szemet hánytak az örmény mészárlásokkal és macedóniai kegyetlenségekkel szemben, mikor a német kormány ebben az ügyben ugyancsak erélyesen lépett föl Konstantinápolyban. Németország azért nyerte meg a porta bizalmát, mert nem vágyott a tengerszorosok uralmára, nem kívánt területet, mint Anglia Ciprust, Franciaország Szíriát. Németország álláspontját híven jellemezte Marschall porosz követ: falat kéne húzni Macedónia körül, s rábízni az ott élőkre, rendezkedjenek be, amint jónak látják. Grey elfogultságát fokozza, hogy a világháború után megvakulván, maga nem tudja az irodalomból ellenőrizni saját emlékezetét, ezt a munkát egy barátja végzi helyette, így Lutz vádjainak egy része ezt illeti. Feltűnő azonban, hogy Grey vagy nem emlékszik, vagy nem tart fontosnak olyan eseményeket, szerződéspontokat, melyekről tudnia kellene, de amelyek esetleg kellemetlenek reánézve. így nem akar tudni arról, hogy Anglia le volt kötve az entente táborához jóval a háború kitörése előtt. Ezt azért tartja fontosnak Lutz, mert Grey a németekkel szemben úgy nyilatkozott, hogy Angliának szabad keze van, a németek pedig meg voltak győződve, hogy Anglia nélkül az entente nem mer háborút kezdeni. 1914 júliusában későre indította meg a német kormány Ausztria-Magyarország akciójának leszerelését, mert bízott az angol semlegességben, pedig Grey a franciákat és oroszokat titkon biztosította Anglia támogatásáról, azok tehát a lehető legerélyesebb álláspontot foglalták el. Lutz hibáztatja a. német flottaépítést, hajlandó azt hinni, hogy meg lehetett volna előzni a háborút, ha ezt az ütközőpontot meg lehetett volna szüntetni. Hibáztatja, hogy a német kormány korlátlan fölhatalmazást adott a monarchiának balkáni ügyekben. Ha Tisza támogatásban részesült volna Berlin részéről, Lutz szerint bizonyára keresztül tudta volna vinni akaratát a bécsi döntő koronatanácsban. Tiszát később sem támogatta eléggé a német diplomácia. Vilmos császár kielégítőnek találta a szerb választ, Bethmann-Hollweg higgadtságra intette Bécset július 29-én, de izenetét Tschirsky nagykövet nem közvetítette. Ennek dacára a mozgósítások sorrendje mutatja a háborúra való készséget: július 30-án délután 6 órakor megtörtént az orosz általános mozgósítás, 31-én követte ezt az osztrák-magyar általános mozgósítás, csak augusztus 1-én mozgósított a német birodalom. Grey maga is elismerte a német mozgósítás provokált voltát. Súlyos érvekkel bizonyítja Lutz Greynek személyes felelősségét. Grey minisztertársainak tudta nélkül tárgyalt franciákkal, oroszokkal, veliik megállapodott a tengeri és