Századok – 1927-1928

Értekezések - ECKHARDT SÁNDOR: A pannóniai hún történet keletkezése - 465

466 eckhardt sándor. scartabelus, soldanus, conquestare, dimorare, potestas (podestà értelemben), manganum, arnesia stb. Ebből már többen azt a következtetést vonták le, hogy Ivézai Simon Olaszországban járt és tanult. De ha a Reált és Vecca Venesia szavakat megvizsgáljuk, talán még közelebbről meg tudjuk jelölni azt az olasz várost, ahol Kézai megfordult. Különben ő maga igazít útba: „in paludes Reált ubi nunc morantur, intraverunt. Unde etiam eadem insula usque hodie venetica lingua Vecca Venesia nominatur". Tehát maga a szerző utal arra, hogy velencei nyelven hívják a szigetet Vecca Venesiának, és a nyelvi kritériumok csakugyan erre vallanak. Velencei sajátság a Rivus Alius-bői, Rivalto és Rialto alakokon keresztül keletkezett Reált szó a szóvégi magánhangzó eltűnése miatt.1 A dux (< duce, talán ebből a magyar dus szó), Milan, roman imperio stb. alakok közönségesek az egykorú szövegekben.2 Velencei alak a Venesia is s (=sz) hangja ζ (=c) helyett; ezt az alakot megtalálhatjuk szintén egykorú szövegekben: Veniesia (Ascoli: Arch. Glott. III. 249).3 A Vecca szó cc-je valószínűleg ty + cs értékű, mert az egykorú szövegekben ilyenformán írják át a jellegzetes velencei ejtést: vetchio, vetgio (Ascoli u. o. 254.).4 Ezek a nyelvi jelenségek azt a gondolatot támaszthatják bennünk, hogy hátha meg lebetne találni azokat az olasz scartabello-kat, melyekre Kézai maga hivatkozik előszavában: „quae diversis scartabelis per Italiam, Franciam, ac Germaniam sparsae sunt" s amelyekből , hihetőleg szintén merített könyve megírásához. Ezeket a könyveket elsősorban a velencei történetírásban fogjuk keresni, hová Kézai nyelvi vallomása utalja a kutatót. Mielőtt azonban Kézai velencei forrásaira rátérnénk, egy kézzelfogható bizonyítékot óhajtunk szolgáltatni Kézai és Velence kapcsolatára nézve. V. ö. még Ludovicus Losonczi, De Simonis de Keza Chronicarum latinitate. Kesmarkini, 1892. 1 Meyer—Lübke (Gröber Gr. I. 707) ezt jellemző emiliai (lombardiai) sajátságnak veszi, ami talán a mai nyelvre áll. Ascoli (1. alább). XIII. századi velencei szövegekben mutatja ki a véghangzó nélküli alakokat. 2 V. ö. Ascoli: Arch. Glott. III. 251—252. 3 A szóban előforduló ie csak esetleges, mert ugyanebben a szövegben e-vel váltakozik; v. ö. siedia^ sedia, imperio 4 Tehát nem javítandó vecchia-ra, mint Domanovszky teszi: Kézai Simon, 64. 1., hanem inkább veccia-ra.