Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Stutz; Ulrich: Die päpstliche Diplomatie unter Leo XIII. Ism. Tóth László 439
440 történeti irodalom. 440 a Vatikán Európa új rendjében barátok nélkül állott. A nagyhatalmak közül a monarchia mindkét felének liberális kormányai érdeklődés nélkül szemlélték az elszigetelt helyzetben lévő Vatikánt, amely csak nehezen felejtette el azt a sérelmet, amely őt az 1855-i konkordátum felmondásával érte. Az új német birodalommal a kúria nyílt harcban állott, Anglia és Oroszország teljesen közömbös álláspontra helyezkedtek a Vatikánnal szemben. Franciaországban pedig, amely a vesztes háború után sem belsőleg, sem külpolitikailag még nem volt képes konszolidálódni, éppen ekkor kezdte erőteljesebben felütni fejét az az antiklerikális irányzat, amely közel három évtized múlva a szeparációs törvényben teljes diadalra is jutott. Még az sem volt biztos, hogy Itália meddig nyújt székhelyet a pápaságnak, amely ez időben a kisebb országokkal, mint Svájc és Belgium, is feszült vagy éppen rossz viszonyban állott. XIII. Leo a Szentszék politikai tekintélyének helyreállítására a legjobb eszközt a diplomáciában, a politikai tekintély igazi biztosítékát pedig úgy ő, mint akkor még a Vatikánban általában, a világi hatalomnak valami formában történő visszaállításában látta. Uralkodásának kezdetén, amely körülbelül összeesik a nagyhatalmak új szövetségi kapcsolatainak kezdeteivel, a pápa előtt két út állott. Folytatni a teljesen megváltozott viszonyok dacára is a kúriának franciabarát politikáját, amelyre III. Napoleon idejében is elsősorban támaszkodott, vagy pedig a hatalmas Németországhoz és szövetségeséhez csatlakozva keresni az utat és módot a világi uralom visszaállítására. A döntés a követendő politikai irányt illetőleg akkor történt meg, amikor Németország és a monarchia szövetségüket Olaszországgal bővítették ki s így a pápaság ettől a hatalmi csoporttól nem várhatta messzebbmenő igényeinek kielégítését. A másik oldalon Franciaország még mindig elszigetelten állott, híjával a köztársasági alkotmány belső konszolidációjának. Leo pápa figyelmét nem kerülte el az sem, hogy a németorosz viszony lazulása, amennyiben Franciaországban a belső politikai helyzet tisztázódott, magával hozza majd e két ország közeledését, esetleg szövetségét is, amelynek éle természetszerűleg a hármasszövetség, tehát Itália ellen is irányul. Oroszországgal pedig a pápának más messzemenő tervei is voltak. A schisma megszüntetése, a keleti egyházzal elismertetni ismét a pápa primátusát, XIII. Leónak is, mint annyi elődjének, kedvenc eszméi közé tartozott. A nagy 'feladat megoldása új, arra hivatott embereket is kívánt. A németbarátnak ismert Galimberti mellőzésével a pápa 1887 derekán Rampolla madridi nunciust hívta meg első munkatársának az államtitkári székbe, akinek személye már magában is jelezte a vatikáni politika új irányait. Mellette jelentős szerephez jutott ebben a politikai akcióban a
