Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Studi distoria Napoletana in onore di Michelangelo Schipa. Ism. Miskolczy István 434
történeti irodalom. 435 Cikke végén kimutatást ad, liog'y a jelesebb uralkodók hány ízben használták az egyes utakat, mikor elhagyták országuk határait. Sthamer cikke egyike az emlékkönyv legtanulságosabb értekezéseinek. L. Genuardi Nápoly tengeri jogát és kereskedelmét ismerteti a XIII—XV. században. Nápoly tengeri kereskedelme akkor kezdődik, mikor főváros lesz. Különösen a román nemzetek fiai látogatták Nápoly piacait, hol egyes iparágakat meghonosítottak és sokan le is telepedtek, s ezek Ferdinánd idejében polgárjogot is nyertek. A cikk jó adalék Yver, Schaube és Peruzzi alapvető munkáihoz. A következő négy értekezés belevág a magyar történelembe is és az Anjouk korához néhány értékes adatot szolgáltat, éppen ezért szükségesnek tartom ezeknek kimerítőbb ismertetését. Az egyik cikk, Giovanni Pipinoról, Altamura grófjáról szól és Caggese tollából származik. Elmondja a család felemelkedését, a Marra-esaláddal való viszályát, féktelen viselkedését, dacolását a királyi hatalommal, ami a család romlására vezet. A birtokuktól megfosztott és börtönben sínylődő Pipinoknak hatalmas pártfogójuk akad G. Colonna bíborosban, ki a pápát is közbenjárásra bírja. A szerencsétlen András herceg szintén kiszabadításukon működik, ami végre sikerül is. A Pipinok közül Giovanni a leggyűlöletesebb. aki András jóságát azzal hálálja meg, hogy ellenségeket szerez neki, amikor pedig bekövetkezik a katasztrófa, testvéreivel menekül és értesíti Nagy Lajost a gyilkosságról. Igazi középkori briganti, aki lelkiismeretlenül mindig arra fordul, ahonnan koncot vár. Résztvesz Rienzi megbuktatásában, majd a magyar pártot elhagyva, Johannához pártol, a magyar király bejövetele alkalmával (1350) térden állva kér tőle kegyelmet. A hadjárat után Johannától kegyelmet kap, de Durazzoi Lajos lázadásában már ismét résztvesz, azonban a Tarentoi herceg kezébe .kerül, ki felakasztatja. Az érdekes cikk, bár nem mindenben fogadjuk el állításait, hozzájárul az aversai tragédia megértéséhez. A második cikk Petrarca „Horrendum tripes animal"-jäval foglalkozik. Az olas,z írók fra Robertot, kire az aversai tragédiáért az odiumot hárították, magyarnak tartották. F. Forcellini ezzel szemben bebizonyítja, hogy fra Roberto olasz nemzetiségű és azonos azzal a Robertas de Miletoval, ki Clarenonak, a fraticelli-apostolnak, leghívebb követői közé tartozott. így jut szerephez a fraticellikkel rokonszenvező királyi udvarban, hol befolyását növeli az a körülmény, hogy a nagy szerepet játszó di Miletok családjából származik. Émile G. Leonard Erzsébet magyar királynénak és Nagy Lajosnak VI. Kelemen pápához intézett leveleit teszi közzé. Az Archives des Bouches du Rhone-ban van Jean de Revestnek, Johanna avignoni ügynökének registruma, s ebben akadt Leonard az említett levelekre. A historikus, főleg az Anjou-27*