Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Studi distoria Napoletana in onore di Michelangelo Schipa. Ism. Miskolczy István 434

436 történeti irodalom. 436 korral foglalkozó, érthető érdeklődéssel fordul a levelek felé, de csalódni fog. Annak a néhány levélnek, amelyet Leonard közzétesz, mint eddig ismeretlent, egy részét már Fraknói közölte magyarul is. (Magyarország egyházi és politikai öszszeköttetései a római szentszékkel. 1. k.), a latin eredetit pedig kiadta a Tört. Tár 1905. évf.-ban. A levelek a gyilkosságot követő időből valók, de semmi pozitívumot nem nyújtanak Johanna bűnössége mellett. A negyedik cikk a Giovanna Marraé, ki a magyar megszállás következményeiről beszél az Anjou-registrumok alapján. Teljesen értéktelen dolog, mely semmi újat nem hoz, kritika nélkül dolgozik és magyarellenes szemszögből tekinti az eseményeket. A továbiakban E. Percopo közli a milanói oratornak, Girolamo Tuttavillának a leírását VIII. Károly bevonulásáról Nápolyba, Benedetto Croce a spanyol katonák autobio grafiáit ismerteti, melyek érdekes képet nyújtanak a spanyoloknak Nápolyban folytatott életmódjáról; V. Castaldo pedig Granvella bíboros alkirályságával kapcsolatban festi Nápoly belső életét és az egyháziaknak a Szentszékhez való viszonyát a spanyol uralom alatt. Angela Valente Donna Giovannának, Don Juan d'Austria leányának életét tárgyalja új adatok alapján. A. Zazo a spanyol uralom lerázására irányuló Macchia-féle összeesküvésnek egy epizódját tárgyalja, míg U. Benassi Nápoly kulturális fontosságára mutat rá a XVIII. század második felében. Érdekes és értékes a nápolyi flottára vonatkozó két cikk. A. Simioni előadja, hogyan szervezte újra Giovanni Acton a nápolyi flottát, s hogyan lép ez akcióba az angol flotta oldalán az első koalíció háborújában. A cikk tulajdonképen folytatása B. Maresca művének a XVIII. századi nápolyi tengerészeiről. Piero Pieri a nápolyi flotta pusztulását adja elő. Pieri értekezésében bebizonyítja, hogy a flotta pusztulása a portugál admirális bűne volt, ki félremagyarázta Nelson rendelkezését és a franciák közeledésére felégette az egész nápolyi flottát az egyetlen Sibilla fregatt kivételével. Értékes cikk még M. Manfrédinek a carboneria terjedésiéről a nápolyi királyságban írt értekezése és G. Paladino cikke, melyben Nápolyt az 1831 ik év első hónapjaiban mutatja be. Az ország határain kívül az emigránsok — köztük Murát fia, Achilles, — bent a Nicola Intonti-féle forradalmi alkotmányreform fenyegette az ország nyugalmát, de mindkét mozgalom kudarcot vallott. Az aránylag rövid ismertetésből is kitűnik, hogy — bár az emlékkönyv csak a nápolyi történelemre vonatkozó cikkeket közöl — ezek elég változatosak, akadnak köztük igazán értékesek és érdekesek, de a nagy többség c*ak a közepes nívót éri el, sőt egyik-másik meglehetősen felületes munka.