Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Studi distoria Napoletana in onore di Michelangelo Schipa. Ism. Miskolczy István 434

434 történeti irodalom. 434 tudóslélek nehézkes okoskodásai helyett fries életközelséget fog majd neki megadni. Ha szabad így kiéleznünk: várja modern Taci tusát. Szücs-Szomor Lajos. Studi di storia Napoletana in onore di Michelangelo Schípa. Napoli. 1. T. E. A. Editrice, 1926. Schipa neve fogalom ma Olaszországban, de különösen Dél-Olaszországban. Kiváló ő mint tudós és mint tanár egyaránt. Egyike a legtermékenyebb történetíróknak, aki amellett mint tanár egész historikus nemzedéket nevelt. A hetveu éven felüli professzor egyetemi tanárságának huszonötödik évfordulóját felhasználták volt tanítványai és tisztelői, hogy egy hatalmas emlékalbummal fejezzék ki az agg tudós iránt beosülésüket. Nino Cortese állította össze Schipa életrajzi adatait s ebből meggyőződhetünk, hogy milyen óriási munkásságot fejtett ki az ünnepelt. Bár az újkor tanára volt, De Blasiis és Capasso hatása alatt szeretettel foglalkozott a középkorral is, sőt éppen ebbe a korba vágnak legértékesebb tanulmányai. Miként a nápolyi történetírókat általában, őt is az Anjou-kor vonzza elsősorban. Jelenben beszélek, mert Schipa magas kora dacára még mindig állandóan dolgozik. A bevezető értekezés után 47 cikk következik. íróik közt kiváló neveket találunk, mint a német Eduard Stharnert, a francia Emile G. Deonardot, az olaszok közül N. Baronet» a nápolyi nagy levéltár igazgatóját, Romolo Caggeset,, az Anjou-kor kiváló kutatóját, Volpicellát, Riccardo Fiiangierit,, a nápolyi levéltár tisztviselőjét, a szorgalmas historikust, Benedetto Crocet, Gennaro Maria Montit, ki főleg az egykori nápolyi királyság történetének felkutatásában szerzett érdemeket. A cikkek időrendben következnek a nyugat-római birodalom niegdőlésétől 1831-ig, s nagyrészük speciális nápolyi témával foglalkozik. Természetesen nem vállalkozhatunk irra, hogy mind a 47 cikket ismertessük, meg kell elégednünk az értékesebb és bennünket közelebbről érdeklő értekezések ismertetésével. Romualdo Trifóne a német territoriális, békékről és a nápolyi sváb konstituciókról ír. Szerinte a királyi, vagy a császári békék a belső rendet \7

eszélyeztető bűnök ellen irányultak, s preventív intézkedések voltak a faida és vendetta ellen. Megállapítja, hogy II. Frigyes az ingatlan védelmében középutat választott a római és a longobárd jog között. E. Sthamer a sziciliai királyság főútvonalairól ír a XIII. században. Fontosnak tartja az útmeghatározásokat, mert ez világot vet a kereskedelmi, politikai és katonai helyzetre, az állam igazgatására, bizonyos erődök és városok jelentőségére. A római korban öt főát vezetett északnyugatról délre, s ezek és elágazásaik szolgálták a közlekedést a középkorban is.