Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Dessau; Hermann: Geschichte der römischen Kaiserzeit. Ism. Szűcs–Szomor Lajos 430
történeti irodalom. 433 helyzetét és jövendő (!) sorsát.1 Egyébként Tacitus általános méltatásának (Tiberiusszal kapcsolatban) külön hétoldalas kitérést szentel Dessau. Ez tartalmas is, hasznos is, mint bevezetés vagy összefoglalás,2 de bizony felületes okoskodás ahhoz, aminek a szerző szánta: Tacitusnak mint költőtörténetírónak problémája is, megoldása is ennél jóval mélyebben fekszik.2 Minden folytonos józan kriticizrnus hellyel-közzel visszafelé sül el; mert általában ugyan rendet teremt, de viszont nem is éri el a valóságnak különösségeit. Dessau mindig józan kritikusnak marad. 4. Dessaunak alakító- s előadókészsége nem jelentős. Ha egészében tekintjük a kötetet, Dessau nagy tudásából inkább felhalmozva van, mint felépítve; inkább darabokból összevarrva, mint eggyéöntve; helyenként inkább az anyag bősége vagy soványsága szerint, nem pedig a tárgy fontossága szerint, következéskép egyenetlenül kimérve. Túlzó aprólékoskodása által akárhányszor mindenesetre inkább a pletykázó Suetoniusra, mint a grand style-1 képviselő Tacitusra emlékeztet (1. pl. a Caligula-fejezetet). Közelről, a stilizálását nézve: igazán németes. A kifejezés jobbik értelmében: körülményesen szabatos, a rosszabbikban pedig: közbeszúrásokkal megterhelt, zárójelekkel megszaggatott, alárendelt mondatooskákkal össze-visszafont. Lásd bármelyik oldalát és ex uno disce omnes. Visszatekintve: Dessau minden vizsgált szempontunkból szeges ellentéte a mély és rugalmas pszichológiájú, részletrealitásokat bizonyos fennköltséggel átlépő, mindenütt drámai erővel szerkesztő és élesen fogalmazó főforrásának. De egy pontban sem annyira ellentéte, mint a legutolsóban s egyikben sem annyira a saját rovására. Összefoglaló véleményünk szerint Dessau alkotása a tárgyban korszakot zár le, mert anyagért nem kell többé rajta túl visszakeresgélni. Ez az anyag azonban várja még igazi magyarázóját és megír óját, aki majd a szélcsöndes 1 V. ö. erre vonatkozólag F. Knocke biztos módszerű hatalmas tanulmányát: Die Kriegszüge des Germanicus (Ber'in, 1922), ahonnan (-508. nk. 1.) Dessau gondosabb kifejtést is átvehetett vo'na. 2 Dessau eme lapjairól, amiként egyéb modern Tacitus-mé'tatásokból is, nagyon hiányzik a legjobb Tacitus monográfiának : C. Boúúaert S. J. művének (Tacitus a1 s Kunstenaar en Geschiedschrijver. Leuven, 1915) hatása. Holland nyelve, félreeső kiadáshelye s a raktárpéldányoknak a háborúban történt elpusztu'ása akadályozzák e derék tanulmány érvényesülését. 3 Ta'án csak ezen megjegyzésben ta'á: kozunk E. Hohl ellenszenves bírálatával Dessau e kötetéről: Philol. Wochenschr. 19Γ6, 1004—9. — Az e'ső komoly kísérlet Tacitusnak mint „drámaírónak" kimutatására éppen Dessau munkájával egyidi'ben történt: P. S. Everts: De Tacitea. historian conscribendae ratione (Kerkrade, 1926). Századok, 1927. IX—X. füzei. 28
