Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Dessau; Hermann: Geschichte der römischen Kaiserzeit. Ism. Szűcs–Szomor Lajos 430

432 történeti irodalom. 432 kiviláglik. Kiszögellőn erős oldala a felirattan és jogügy s e szakmákban nemcsak mások tudásának hatalmas beledolgozásával, hanem számos újszerű részletmegállapítással is dicsekedhetik (meg is teszi szerényen, 1. az első két kötetnek közös előszavát). Pl. találomra felütve—53.1. 2. jegyz.— Mommsçnnel szemben leszögezi, hogy Augustus alatt terminusként értett felségsértésről nem lehetett szó. Dessau alapossága valóban széleskörű. 3. Dessau józan kritikus. — a) Megnyugtató az a határozottság, amellyel ellenőrizhető ókori adatok és újabb hipotetikus : kiegészítések . között különbséget, tesz; az utóbbiakat azután gyakrabban utasítja vissza, mint elfogadja, ragyogjanak bár szellemességükkel (pl. E. Schwartz-é Tiberius ránkhagyományozott alakjának eredetéről), vagy védje őket nagy mestere nevének tekintélye, akivel szinte fitog-tatón sűrűn szembeszáll. Egyáltalán Dessau józansága a kiagyaltságokkal előlünk már-már eltakart század történetének nagy purifikátora. — b) A modern szubjektivitásoktól így megkoppasztott anyagra azonban Dessau maga is ráaggat privát feltevéseket s persze gyakorta kénytelen az adathézagokon áthidalásokat szerkeszteni. Ε nemű tevékenysége nem kiváló: se nem mély, se nem éles, de legalább nem félrevezető. Különben hol formájuk, hol pedig logikai erőtlenségük némileg naivul hat; 1. pl. szónoki kérdéseit, a valósággal ellentétes eshetőségeknek elképzeltetéseit és ex silentio vont következtetéseit (hirtelenében visszalapozva pl. 250. 1., 227. 1.1. j., lí). 1. 1. j. stb., stb.). — c) Az ókori forrásokkal szemben — elsősorban Tacitusszal szemben — Dessau álláspontja tiszteletreméltón konzervatív. S ezzel kimondtuk a perdöntő szót, mert hiszen a jelen kötetnek sarkpontja minden egyéb tekinteten túl a szerzőnek Tacitus-értékelése. Épületes végigböngészni azt a hosszú sor pontot, amelyeken Dessau főforrását jeles specialisták ellenében (Courbant], Eabia, E. Schwartz, Ο. Hirschfeld, A. Rosenberg, Th. Mommsen stb.) esetleg az epheeusi templom köveivel, vagy egy pici kis bilbilisi pénzzel (399. 1.), vagy végső esetben a józan ész nevében megvédelmezi (8. 1. 1. j.). A józan „parasztész" határán azonban még Tacitus hitele is megszakad. íme rá két közismert tárgyú eset. Dessau Tacitusszal ellentétben nem fogadja el lehetőségnek, hogy a nagy tűzvész Nérótól vagy környezetétől származott volna, • mivelhogy higgadtan megfontolva az^esemény tényleges lefolyását, nem képes rá kellő észszerű motívumot találni, amely miatt Nero azt éppen így akarhatta volna. Viszont: Germanicust Tiberius Tacitus szerint irigységből hívta vissza a germániai hadszíntérről. Dessau e magyarázatot csak elfogult híresztelésnek engedélyezi, mert hiszen ő enélkül is éppen, elégséges egyéb. t. i. reálpolitikai motívumot tud felfedezni Tiberius ezen elhatározása számára — már t. i. így 2000 éves távlatból áttekintve a birodalom akkori