Századok – 1927-1928
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351
a királyi serviensek és a ρ atri moni ali s királyság. 403 nagyobb mértékben már rendi elemeket rejt magában. Ernst Mayer és Viktor Ernst egyenesen olyan jogokat tulajdonítanak a nobiliseknek, melyekből a közszabadok ki voltak zárva.1 A felsőnémet jogcsaládban, beleértve az alamann és bajor jogot, a differenciálódás erösebben érvényesült, mint a frankoknál, bár a fejlődés korántsem érte el a délnémet törzseknél tapasztalható merev rendi elkülönülést.2 A germán népek törvénykönyveivel szemben Szent István a vérdíj nagyságát 110 „pensa auri"-ban állapítja meg, legyen a gyilkos, vagy a meggyilkolt nobilis vagy közszabad, maior vagy minor.3 A magyar vérdíjrendszer minden szabad emmus Álamannus 240 sol., medianus Alamannus 200 sol., minoflidus 160 sol. (II. 36—38. MG. LL. V. 1. 23. 1.). a Lex Alamannorum viszont csak médius 200 sol., liber 160 sol., ismer (60 (68) u. ο. 130. 1.). V. ö. Ernst, Mittelfreie, 2—10. 1. A frankoknál a vérdíjrendszer egységes: 200 sol., melynek egyharmada a királyé s így a legközelebb áll Szent István törvénykönyvéhez. Hogy azonban náluk is voltak nemesek, arra vonatkozólag Dopsch, Gnindlagen, II.2 101. 1. Az Eiva Chamavorum szerint: homo Francus 600 sol., ingenuus 200 sol., hol a homo Francus egyenlő nobilis. V. ö. Dopsch, Wirtschaftsentwicklung. TT.2 79. 1. A szászoknál az Edelinge 1440 solidi, Frilingi 240 ezüst Schilling, Litus 120 sol. V. ö. Brunner, Nobiles. 99. 1. Frieslandban az Edeiing 240, a közszabad 160 új dénár, a Litus vérdíja pedig ennek a fele. V. ö. Vinogradoff, Wergeld und Stand. 189. 1. Az angolszász törvényekben a nemes (eorl) háromszor nagyobb vérdíjjal van kitüntetve (300 solidi), mint a közszabad, a ceorl: 100 sol. (Kent), illetőleg 600. 200 sol. (Wessex). V. ö. Hatschek, id. m. 39—41. 1.; Bmnner, Nobiles. 79. 1. A vérdijrendszerben nemcsak az osztály, hanem a tisztség és főképen a birtok nagysága volt az irányadó. A vérdíj helyes értelmezésére vonatkozólag lásd: Dopsch, Grundlagen. II.2 155. ].„... das Wergeld innerhalb der verschiedenen Standesklassen zwar auf einem einheitlichen Nor mal fusse beruhte, aber je nach der Verschiedenheit des Grand- und Vermögensbesitzes daraufhin individuell berechnet wurde. Der arme Freie zahlte keineswegs dasselbe, wie sein reich begüterter Standesgenosse". 1 E. Mayer, Der germanische Uradéi, főképen 219—225. 1., továbbá Zur Lehre vom germ. Uradéi (Zs. d. Savigny-Stift. XXXVIT. köt.): V. Ernst. Die Entstehung des niederen Adels, továbbá Mittelfreie. 2 Vinogradoff, id. m. 173. 1. 3 I. 14. „Si quis... spontaneum comniiserit homicidiuni, sciât se secundum nostri senatus decretum centum et X. daturum pensas au ri." (Závodszky, id. m. 145. 1.). Feleséggyilkos azonban, ha comes 50, ha miles 10, ha vulgaris 5 tinót fizet a szülőknek (u. o. 146. 1. T. 15. cikk). Ez meg-23*
