Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 243

A KIRÁLYI SERVIENSEK ÉS A Ρ ATRIMONI ÁLIS KIRÁLYSÁG. 267 erényre halmozott, valaki harcban, követségben kitűnt, a recompensatio „servitiumának" szólott.1

Ügy hát mindez servitium. Most már értjük, miért nem fonódik egybe a XIII. század királyi servienseinek a sorsa valami szabados serviens osztállyal. A királyi serviensek nem emelkedhettek ki a XII. századbeli serviensek közül, azon egyszerű oknál fogva, mert egy ilyen, serviens név által mástól megkülönböztetett osztály — nem is létezett. Voltak aratorok, udvarnokok, servusok, stb., de maga a serviens mint bizonyos határozott foglalkozást űző társadalmi réteg nem mutatható ki a forrásokból. Jelentése irodalmi, egészen általános. A szó átfogó jelentése mellett a XIII. század elejétől kezdve a „serviens" szűkebb körre, terminus technicussá formálódott. Az irodalmi jelentésből kivált az ú. n. „serviens", melyet következetesen meghatározott társadalmi réteg, a dominus körül közvetlen katonai, tiszti (officialis), belső szolgálatot végzők jelzésére tartották fenn. Kezdettől fogva az ú. n. „serviens" úgy a servustól, de a jobagiotól is mereven el van határolva.2 Ez bepillantást enged a kiválás történetébe. A szó merev formát, speciális értelmet legkorábban ott nyerhetett, hol a szolgálat pontosan nem volt meghatározható. Az arator, vinitor, pulsator, preeo, pistor, stb. főfoglalkozása éles határokkal rajzolódik ki, de a mindenes, általában a dominus személye körüli szolgáló, legyen az egyszerű servus, vagy jobagio, fogalom, mely határozatlanságában kicsúszik kezeink közül. 1212: W. XI. 114. 1. „...Deo seruientibus...". továbbá 121S: Theiner: Mon. Hung·. I. 16 1.; 1224: F. III/l. 448. 1. stb. 1 1079—1080: Fejérpataky: Oki. II. István korából, 7. 1. „in seruitio domini mei regis" és servusokat ad „non ad seruitium episeopi"; 1245: Η. ο. VIII. 45. 1. „...in memóriám multiplicium serviciorum eius ..." kap birtokot István országbíró, ki mint magister agasonum is sok szolgálatot tett; 1254: Knauz. I. 418. 1., aki királyi seregben hadköteles, annak szolgálata— servitium; 1289: Η. ο. VI. 343. 1. „in aliqualem recompensacionem seruiciorum suorum..." stb. 2 Várai li reg. 186. 1. (No. 95.) „...servos Olodarii... duos iobagiones Joannis... servientes Béli..."; u. o. 211. 1. (No. 162.); u. o. 228. 1. (Nr. 205.);; u. o. 274. 1. (Nr. 319.); u. o. 279.1. (Nr. 333.) stb.; 1246: Smiciklas. IV. 307. 1.; 1260—70: Η. ο. III. 19. 1.; 1270—90: W. VIII. 332. 1.; 12S0 körül: W. XII. 704. 1.; 1284 körül: Η. ο. VII. 186. 1.; 1292—94 körül: Zichy okm. I. 79. 1.; 1293: Smiciklas. VII. 133. 1.; 1294: W. X. 162. 1.; 1300 körül: Smiciklas. VII. 417. 1. „sive fratres, s ive servientes, sive iobagiones, sive aliquos alios officiales" stb. Épp így