Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 243

268 VÁCZY PÉTER. Tehát csak egyszerűen szolgáló, serviens. Az, aki az úr udvarában foglalatoskodik, kinek nincs önálló gazdasága, s urát mindenhová követi, az ő családjához tartozik. A mag itt tapintható ki, a szó mélyében rejtő familiaritás magában hordozza a fejlődés csiráit. Mert a serviens-intézményben nem a lovas szolgálat a döntő motivum, nem is a tiszti, — hiszen voltak serviensek, familiárisok kik se katonák, se officialisok nem voltak, pl. tárnokok, szakácsok — hanem épp a familiaris, személyes viszony.1 A serviens-intézmény, abban a formában, amint az Árpádkor közepén kialakul, a XIII. század, s az azt követő kor intézménye, a „serviensek" milesekkel, jobagiokkal, nem azonosíthatók. Természetesen, az új intézmény nem marad elszigetelten a társadalom erőinek áramlása közepette, a régi át hajlik az újba is, sokféle elemből tevődik össze. Kétségtelenül a XII. század lovas jobagioinak előkelői észrevétlenül serviensekké formálódnak át az új század derekán.2 Azt hiszem nem tévedek nagyon, ha a jobbágy szó értéksüllyedését a serviens-intézmény felvirágzásával hozom kapcsolatba. De a „seruientes cum equis suis" még nem serviensek. Rá kell mutatni arra e ponton, hogy a királyi serviens kialakulása összeesik a magán ser viens jelentésének kikristályosodásával. Nyilvánvaló most már, hogy a XII. századbeli serviens (ugyanilyen értelemben gyakran servitor is) nem hozható kapcsolatba a XIII. század serviensével, aki nagyon sokszor nobilis. Abból, hogy a XII. században servusokat, libertinusokat servienseknek nevezték néha, még nem következik, hogy a serviensek a XI I I . megkülönböztetik a „cognatus"-tól is, pl. 1255: W. XI. 422. 1. ..cum omnes cognati et seruientes nos dereliquerunt"; 1273: Η. ο. VI. 191. 1. „cum morte quamplurimum seruiencium et oognatorum suorum..."; 1291: W. XII. 501. 1. „cum multis cognatis suis et seruientibus" harcol stb. Általában a dominus a servienshad mellett mindig rokonaival egyiitt száll síkra. Néha azonban maga a rokon is serviens, pl. 1284: H. o. VI. 304. 1. „pro morte seruientis, et cognati sui Boguzlou nuncupati . . ."; 1299: Smiciklas. VII. 325. 1. „seruiente et cognato suo" stb. 1 Lásd a II. 1. fejezetet. 2 A fejlődést szépen illusztrálja a következő adat: 1215: Knauz. I. 208. 1. A király kivesz castrensiseket a vár köteléke alól és az egyház jobagioivá teszi. 1291-ben ugyanezeket „in numerum et collegium nobilium jobagionum . . . archiepiscopalium" emeli fel az érsek (Knauz. II. 298. 1.). akik 1320-ban már nobilisek és az érsek familiarisai (u. o. 771. 1.).