Századok – 1927-1928

Értekezések - HORVÁTH JENŐ: Amerika és a magyar szabadságharc 231

238 HORVÁTH JENÖ. Clayton államtitkár elhatározásától és Mann kül­detésétől tehát el kell választanunk és attól független­nek kell tartanunk Damburghy őrnagy küldetését, amelyet eszerint nem lehet az amerikai misszió viszon­zásának tekintenünk. Kossuth a debreceni függetlenségi nyilatkozat és kormányzóvá történt megválasztása után beállott válto­zást a külföldi kormányoknál notifikálni akarván, ter­mészetszerűen Amerikáról sem feledkezett meg. Mivel pedig a notifikálás csak tőle magától indulhatott ki, arra sem a Teleki gróf vezetése alatt működő párizsi, sem pedig a Pulszky Ferenc vezetése alatt álló londoni magyar ügynökségeket, melyek Amerikával összeköt­tetésben állottak, nem használhatta fel. Csak így történhetett az, hogy Batthyány Kázmér gróf külügyminiszter 1849 június 15-én egy Budapesten felbukkant amerikai magyart, a magát őrnagynak ne­vező Damburgliy-Hamburger Edét (Edward Theodore Damburghy) látta el a vonatkozó utasításokkal, 17-én pedig megbízólevéllel, az Egyesült-Államok elnökéhez és államtitkárához. Hogy a választás nem volt szerencsés és hogy e fölött, Damburghy fellépése miatt, Magyarország angol barátai, közöttük Cobden is, megbotránkoztak, azt Pulszky emlékirataiból és Teleki leveleiből, kiket a gyámoltalan megjelenésű ember állandóan pénzért ostromolt, eddig is tudtuk.1 Nem ismertük azonban azokat a kiadatlan leveleket, melyekben Sumner Károly amerikai szenátornak Párizsban tartózkodó fivére, Sumner György, ki 1843-ban Magyarországon járt és a magyar politikai közélet vezetőembereit — köztük Széchenyit és Kossuthot is — jól ismerte, Damburghy-Hamburger ellen oly határozottan lépett sorompóba, hogy annak leszerelését ennek a közbelépésnek kell tulajdonítanunk. 1849 augusztus 12-én Teleki grófhoz intézett levelében ezen „alantas ember" visszatartására kérte a követet, nehogy az Amerikában a magyar ügy­nek ártalmára legyen, augusztus 16-án pedig Pulszkyt kérte meg, hogy ezt az embert, kinek társadalmi szoká­sai és értelmisége annyira korlátoltak, hogy őt minden befolyásos helyről kizárják és ennélfogva hazája becsü-1 Pulszky Ferenc: Életem és korom. II. kiadás. I. kötet. Budapest. 1884. 489. 1. A vonatkozó részleteket Pivány is le­közölte. Századok XLIV. 1910. 499. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom