Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Révész Imre élete. 1826–1881. Ism. Varga Endre 181

TÖRTÉNETI IRODALOM. 181 Révész Imre élete. 1826—1881. Közrebocsátja a debreceni református egyház presbytériuma. 1926. Debrecen város és a tiszántúli református egyházkerület könyvnyomdavállalata. VII + 251. Révész Imre születésének századik évfordulóján a debreceni református egyház lerótta kegyeletét nagy fia iránt: dr. Révész Imre, a magyar protestáns egyháztörténelem jeles kutatója által eddig· kiadatlan kéziratok, magántulajdonban levő leveles anyag s a tiszántúli ref. egyházkerület levéltára adatainak felhasználásával megíratta ebből az alkalomból nagyatyja életrajzát s így a különböző egyházi folyóiratokban, kisebb dolgozatokban megjelent már eddig is terjedelmes Révész-irodalmat nagyobb összefoglaló művel egészítette ki, emléket állítván a XIX. századbeli református egyháztörténet legnagyobb alakjának, ki az abszolútizmus korának nemzeti mozgalmaiban vitt jelentékeny szerepénél fogva, nevét politikai történetünkben is megörökítette. A munka első fejezetei a család történetére tett kitérés után, Révész Imre gyermekkoráról, debreceni kollégiumi éveiről, külföldi utazásairól s rövidebb vidéki lelkészkedéséről szólnak, míg Debrecenben az egyik papi állásra megválasztatván, a református egyházi élet centrumába került. Itt kezdődik életének mind mozgalmasabb korszaka. Fiatal korának magyar őstörténeti s nyelvészeti kísérleteit félretéve, képességeit a forradalmat követő szellemi hanyatlás idején a protestáns egyházi kultúra fejlesztésére fordította, majd csakhamar a politikába is belesodródott. Az 1856 nyarán elkészült cs. k. egyházi törvénytervezet előre sejttette a kormánynak a protestáns egyházak életébe készülő erőszakos beavatkozását. A közelgő eseményektől indíttatva — hogy a közvéleményt a Bach-Thun-féle álláspont helytelenségéről tájékoztassa — alapos forrástanulmányok után összeállította Révész a protestáns egyházalkotmány és egyházszervezet rendszerét, tisztázta az egyháznak az államhatalomhoz való viszonyát, kimutatván, hogy a kormányzatnak nem áll jogában a protestáns religio belső életében, szervezeti stb. ügyeiben oktrojszerűleg rendelkezni. Révész munkái nem maradtak ugyan hatás nélkül, a református egyházkerületek közelebbi megvizsgálás nélkül visszautasították a törvénytervezetet, az 1859 szeptember 1-én kibocsátott császári nyiltparancs mindamellett is teljes mértékben érvényesítette a kormánynak a protestáns egyházi autonómia megtörésére alaposan előkészített programmját. A Patens ellen megindult fokozódó hevességű s nemzeti mozgalommá erősödött küzdelemben hatalmas előképzettségénél fogva az első csatasorba került Révész. A tiszántúli egyházkerület vezetőinek első tanácskozásán előadott „Észrevételeit" — melyekben a rendelet törvénytelenségét kinra-