Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Kelemen László: A leánynegyed. (Quartalitium.) Ism. Iványi Béla 847

848 TÖRTÉNETI IRODALOM. 848 formán örököltek-e vagy nem, ha ugyan az akkor fennálló nemzetségi földközösség és a nőkre nehezedő mundium mellett erről egyáltalán beszélni lehet. A későbbi (frank) korszakban a fi- és a leányleszármazók között öröklés szempontjából különbség és ingadozás tapasztalható, tehát: átmeneti a korszak. A fileszármazók ugyanis örökjogilag némely germán törzsnél előnyben részesülnek a leányokkal szemben, amint ezt pl. a Lex Alamanorum (55), a Lex Saxonum (41, 44), a Lex Chamavorum (42) szakaszai bizonyítják. A Lex Anglorum et Werinorum 26—34. szakaszai értelmében pedig a fileszármazó egyenesen kizárja az öröklésből a leányt, kivéve mégis az anyai vagyont. Ezzel szemben a Lex Salica szerint: „Si homo decesserit et reliquerit fllium et filiam, equaliter succédant." Ugyanezt a felfogást, mint újdonságot látjuk a szerző által idézett Lex Wisigothorum-ban is megnyilvánulni. Nyilvánvaló tehát, hogy a germánoknál a nő vagyonjogilag szintén kedvezőtlenebb helyzetben volt, mint a férfi, ez a helyzet azonban a római jog és az Egyház befolyása alatt lassanként enyhült a —• nő javára.1 Általában nem ismerik a quartát a szlávok sem. A cseh jog szerint pl. az élet- és vagyonközösségben élő családban a fi- és leányleszármazók örökjogilag ugyan nem egyenlők, mert ha fiutód van, ez örököl, a leány pedig csak valami jus capillare-félére jogosult, de fiutód nem létében a leányok örökölnek. „Si quis non habuerit filios vei filium et Alias habuerit, ad illas deveniat hereditas aequaliter."2 Körülbelül ugyanez a helyzet a többi szláv népeknél is, csak az egyetlen litván jog az, amely, úgy látszik, a magyar jog hatása alatt egy, a XVI. században megjelent litván statutumban átveszi a quarta intézményét.3 A magyar jog a leányokat az ingatlanvagyonból kezdetben, úgy látszik, teljesen kizárta s ezen a merev méltánytalanságon óhajtott segíteni az az ősi jogintézmény, amely régi jogunkban leánynegyed, quarta puellaris néven ismeretes s amellyel irodalmunk is foglalkozott.4 1 Walter: Deutsche R. Gesch. II. k. 229. skk. 11. — Warnkönig é Stein: Französiche Staats u. Rechtsgesch. II. k. 436.1. — Schröder : Lehrbuch der d. Rgesch. 1902. — 313., 330., 331. 2 Jirecek: Das Recht in Böhmen u. Mähren II. r. 160 1. 3 Maciejowski: Slavische Rechtsgeschichte IV. k. 440 skk. 11. 4 Foglalkoztak az intézménynyel: Huszty István: Jurisprudentia practica II. k. 234—239 1. — Kelemen Imre: Institutions juris hungarici privati II. k. 195—201. 1. — Utána: Czövek: Magyar, -polg. magányos törvényről írt tanítások II. k. 201—206 1.— Frank: A közigazság törvénye II. k. 493—4. 1. — Szlemenics pedig monographiát írt: A' leányi negyedről, mely a Magy. Tudós Társaság évkönyvei IV. kötetében •a 171—183. 11. jelent meg.