Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Kelemen László: A leánynegyed. (Quartalitium.) Ism. Iványi Béla 847

TÖRTÉNETI IRODALOM. 849 A leánynegyed történetét szerző három főkorszakra •osztja, t. i. 1. az Árpád-házi, 2. a vegyesházi királyok korára s 3. a Hármaskönyvtől 1848-ig terjedő korszakra. Ez a felosztás nem egészen logikus és indokolt, mert hiszen nem a dinasztia, hanem inkább a birtokjogi rendszer változása befolyásolta a jogéletet s helyesebb lett volna 1351-re vagy 1435-re tenni az első és második korszak választóvonalát. A 2. i a leánynegyed keletkezése címet viseli, azonban a szerző voltaképen ennél többel, t. i. azzal a kérdéssel is foglalkozik, hogy vájjon a leánynegyed eredeti magyar jogintézmény-e vagy sem? Ami a leánynegyed keletkezési idejét illeti, szerző ezt visszafelé következtetések útján a XII. század elejére teszi, de lehetségesnek tartja, hogy ez már a XI. században is megvolt. Az intézmény szerző szerint is tisztán magyar eredetű. A 3. §-ban a negyedjog terjedelmével, a pénzen szerzett birtok (azaz ingatlan) és a leánynegyed viszonyával foglalkozik a szerző s mindenekelőtt megállapítja, hogy az Árpádkorból nincsenek bizonyítékok arra nézve, hogy a leányok csak az ősi (öröklött) vagyonból kaptak volna quartát, viszont a pénzen szerzett vagyonból a fiággal egyenlően örököltek volna. Valószínűleg (tehát nem bebizonyítottan) az ősi és szerzett javakból egyformán kijár a quarta úgy az Árpád-, mint az Anjou-korban, míg a XVI. században Werbőczy alapján meg lehet állapítani, hogy ekkor az adományozott ingatlanból jár negyed, de a pénzért vett ingatlanban — mely úgy tekintetik, mint az érte adott ingóság — a fiúk és lányok egyformán részesednek. Ámde — s ezt a szerző is észreveszi — az Anjou-kortól a Hármaskönyvig kb. másfél századnyi ür mutatkozik, amelynek keretén belül a quarta fejlődését szerző nem tudja levezetni s itt azzal védekezik, hogy a XV—XVI. századok okleveles anyaga csak kis részben van összegyűjtve és kiadva s így a kérdést megoldani nem lehetett. Eltekintve attól, hogy még az Árpád- és Anjou-kori okleveles anyag sincs az utolsó darabig kiadva, a XV—XVI. sz.-i quarta-fejlődéstörténet a mai adottságok mellett mégis megoldható lett volna. Hiszen jó száz kötetnyi kiadott idevágó forrásanyag áll a különböző oklevél-publikációkban s regesztaművekben rendelkezésre. Így pl. az Apponyi-, Bánffy-, Bessenyey-, Blagay-, Csáky-, Frangepán-, Héderváry-, Károlyi-, Máriássy-, Melczer-, Péchy-, Beviczky-, Széchenyi-, Sztáray-, Teleki-, Zichy-, Zrinyi-családok; Békés, Máramaros, Sáros, Sopron, Szabolcs, Szepes, Temes, Zala vármegyék; Bártfa, Beszterce, Debrecen, Igló, Kecskemét, Kolozsvár, Lőcse, Miskolc, Eáckeve, Sopron, Szeged, Zágráb városok; a székelyek, kunok, zsidók, szászok stb.-re vonatkozó okleveles anyag ismerete, a Pannonhalmi Rendtörténet, Kubinyi, Knauz-Pedek, Teleki: A Hunyadiak kora, a Hazai Századok, 1926. IX—X. füzet. 54