Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Siklós Albert Zenei lexikona; I. kötet. Ism. Major Ervin 77

•14 TÖRTÉNETI IRODALOM, Közép-Európa akkor erdősebb volt, mint manapság —, ezek a forrásközlések mégis erősen túlzottak; a mai Németország területén hatalmas, teljesen erdőmentes területek voltak, melyeken íiem kellett a római kor germánjainak semmiféle irtást végezniök, mert ezek már a kőkorszakban be voltak telepítve. A helyi történetírás eredményei szinte napról-napra ellentmondanak a régi teóriának. Pozitive megállapítható, hogy erdőirtás ritkán fordul elő a régi korban. Az Urwaldteoria elvetése,1

azonban az akkori kultúráról vallott képet is megváltoztatja. Mert nem kell többé föltételeznünk, hogy a germánok a nagy erdőségek területén kisebb hordákban éltek, hogy energiájuk javarészét erdőirtásra kényszerültek felhasználni, és hogy megmívelésre alkalmas földet csak végtelen fáradságos erdőirtással tudtak volna nyerni. A régi iskola — ugyancsak a források alapján — a germánokat még időszámításunk kezdetén is, alacsony kultúrfokon álló nomádoknak, legjobb esetben félnomádoknak tartotta. Szerző ebben a kérdésben az archeologia és az összehasonlító nyelvtudomány eredményeit fogadja el, melyek a germánok magas kultúrájáról tanúskodnak. A praehistoriától és összehasonlító nyelvészettől nyert adatok mind veszendőbe mennének, ha helyettük Caesar közléseit fogadnók el. Dopsch utal arra, hogy Caesar kivételes állapotot rajzol, inert a háborús idők germánjairól szól. Rámutat a főleg Hoopstól összegyűjtött adatokra (Reallexikon der germanischen Altertumskunde 1911.), melyek azt bizonyítják, hogy a germánok életformája normális időkben fejlett volt. Caesar egyes indirekt helyei igazolják a földmívelésre vonatkozó megállapításokat. A germánok birtokviszonyairól a régi iskola tanítása nagyon eltér az új megállapításoktól. A régi iskola gyakran idézett forrásközlésekre (Caesar: De bello Gall. IV. 1. és VI. 22.) támaszkodva tagadja azt, hogy a föld a régi germánoknál egyéni tulajdonban volt. Dopsch rámutat arra, hogy az egyik közlés (IV. 1.) egy hadiállapotban levő törzsről szól, mely törzs helyzetét akkor állandóan változtatta, így érthető náluk az egyéni földtulajdon ideiglenes hiánya. A másik is (VI. 22.) a háborúban élő germánságra vonatkozik. Azután figyelmeztet szerző arra a Klotztól (Caesar-studien 1910.) is megfigyelt tényre, hogy Caesar elsősorban gyakorlati államférfi. Caesart már az első triumvirátus idején foglalkoztatták földosztási problémák; mivel a germánokra vonatkozó, 1 Az Urwaldteorie tárgyalásánál meg kell említsük, hogy Mályusz Elemér rámutatott (Turóc megye kialakulása. 97. old.) arra, hogy Magyarországon még a település korában is feltételeztek a régebbi kutatók végtelen nagy erdőségeket. Mályusz megcáfolja a Liptó megye területén ée a Vág völgyének síkján elterülő és irtásnak alávetett őserdőkről szóló állításokat.