Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Siklós Albert Zenei lexikona; I. kötet. Ism. Major Ervin 77

•85 TÖRTÉNETI IRODALOM, ezt érintő, nézetei igen hasonlítanak politikájának demokratikus és szociális tendenciájához — nem alaptalan az a föltevés, hogy e sorok inkább a rómaiakhoz szólnak. A 150 évvel későbbi Tacitus-féle leírást illetőleg, melynek alapján a Mark -genossenschaftokat Tacitus korára vezetik vissza, szerző számos más megjegyzés mellett érdekes filológiai természetű észrevételeket tesz. Szerinte, ha Tacitus a köztulajdont, vagy akár a közös földmívelést akarta volna e helyen leírni, akkor nyilván más kifejezést használt volna az „universi" helyett, melyet inkább a római állapotokra való tekintetből választott és a germán birtokviszonyoknak a rómaiakétól való eltérését akarta ezzel kifejezni. Nem egyesek birtokolják az „agri"-t, mint a római földbirtokosok, hanem mindenki részt bír abban, nem zárnak ki ebből senkit. Ezzel különben elérkeztünk a Markgenossenschaft-teóriához, melynek Dopsch egész genezisét adja. A germán őskor gazdasági életét a Markteória segítségével már-már a legfantasztikusabb módon rajzolták meg. Ezen tan azonban a gazdaságtörténelem újabb kutatásai alapján megdőlt. Itt Dopsch jeles elődökre hivatkozhatik, épp ezért cáfolatainak gazdasági alapjait mellőzve, nézzük inkább a jogtörténeti iskolával szemben követett eljárását. Ezen teóriának jogtörténeti támasztéka is van. A későbbi német magánjogban olyan megszorításokat találtak, amit jogtörténészek a Markgenossenschaftok régi voltának támogatására használtak fel. Szerintük ugyanis az egyén birtokrendelkező és örökség felett rendelkező jogának az összesség által való megszorítása tulajdonkép maradvány a földközösség idejéből, amikor is a Markok rendelkeztek a tulajdon felett. Dopsch tagadja ezen visszavetítő eljárásnak bárminemű jogosultságát: „Wir dürfen nicht mehr so leicht machen alles was altertümlich aussieht, ohne weiteres, als Überrest dor Urzeit zu betrachten!" A szerző vizsgálat alá veszi ezen törvényeket: Chilpericli ediktumát és a Lex salicanak: „Da migruntibus' részét. A legfontosabb kérdés az, vájjon ezen törvények specifikusan németek-el Dopsch ezt tagadja, meg győző erővel mutat rá azokra az analógiákra, amelyek a római jogban (iunctio) és a görög jogban (έπιβολή-προτίμησις) találhatók. Föltételezi az átvételt, amit az is valószínűvé tesz, hogy Chilperich élénk érdeklődést tanúsított a római berendezések iránt. Dopsch a Tacitus-korabeli germánságnál a Markgenossenschaft teória szerinti gazdasági viszonyokat elvetvén, természetesnek találja, hogy voltak földesurak, volt földesúri hatalom; azonban nem megy oly messzire, mint W. Wittich (Die Grundherrschaft in Nordwestdeutschland. 1896; és más értekezéseiben), aki szerint a Tacitus-korabeli szabad germán földesúr volt. Dopsch szerint csak a vezető személyiségek voltak azok. Az eddigi teória szerint a barbár germánok elpusztítói-