Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

AZ ÁRPÁDOK TRÓNÖRÖKLÉSI JOGA. 901· az uralkodó nemzetség felfogása volt. Ismerve tehát egyfelől a királyi nemzetség felfogását öröklési rendről, másfelől a királyok döntő szavát az utódlásnál, teljes joggal következtethetünk arra, hogy az uralkodók és tanácsadók tudatosan érvényesítették ez utódlási elveket a trón betöltésénél. * Összefoglalva kutatásaink eredményeit, megállapíthatjuk, hogy az Árpád-korban volt meghatározott, huzamosan és következetesen alkalmazott öröklési rend, még pedig a korszak első felében (X. és XI. században) a senioratus, míg II. Gézától állandóan, de már Kálmán által előkészítve a primogenitura volt szokásban. De e mellett szükség volt valamely akaratnyilvánításra, még pedig az uralkodó király részéről, mely az öröklési rend szerint jogosult, — kivételes esetekben ennek ellenére is — az utódot kijelölte. A jelölés módja nem volt mindig az előd életében végrehajtott koronázás, ezt a szokást az idegen befolyásra felkent Salamon leszámításával csak III. Béla vezette be. Az utódjelölés formája a király által, az ő tanácsa előtt való utóddá nyilvánítás volt, melyet a nép hűségesküje s kikiáltása egészített ki. Bár egy kis túlzással, de még mindig a legtalálóbban úgy jellemezhetjük az Árpád-kori trón foglalást, hogy az az Árpád-nemzetség házi ügye volt, s a trónfoglalásnak ez a módja az, mely e korszakban — különösen a XIII. század kezdetéig — az Árpádok királyi hatalmáról, s a nemzetnek az ország ügyeiben való részvételéről egyéb tudományos eszközökkel alkotott képnek a leginkább megfelel. Bartoníek Emma.