Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

838 liARTONIEK EMMA. István előtt, mikor vérrokonait kizárta az öröklésből1 Péter kedvéért, akiben a keresztény királyság megtartóját látta. Ez az idoneitas bírta rá Szent Lászlót arra, hogy a senior Kálmán helyett Álmost jelölje, sőt IV. Bélát is ez indította arra, hogy a lázadó V. István mellőzésével második fia, Béla kezére igyekezzék juttatni a koronát. Az „idoneitas" követelménye tette tehát lehetővé az uralkodó számára, hogy a fennálló öröklési rend ellenére is jelölhessen utódot. Ha máskép nem lehetett, akkor a megvakítás borzalmas eszközéhez folyamodtak, hogy ez által a jogos utódot erőszakosan fosszák meg uralomra alkalmas voltától. (így Kálmán Szent László jelöltjét a maga, majd fia érdekében.)2 Az Árpádok minden mai értelemben vett alkotmányos korlát nélküli igen nagy hatalom fölött rendelkeztek, s csak egyházi és vallási törvényeknek voltak alávetve, egészen természetes tehát, hogy a fennálló öröklési rendet is jogukban állott megváltoztatni, ha azt a középkori jogérzésnek megfelelően: az idoneitassal meg tudták okolni. Nincs tehát ellenmondás meghatározott öröklési rend és utódjelölés között, hiszen — mint fentebb kimutatni próbáltuk — az utód jelölés a legtöbb s a normális esetekben nem más annak megállapításánál, hogy ki is a jogszerű örökös. Fenti eredményünk szerint tehát az utód jelölésben kezdeményezés és döntés az uralkodóé, s az Árpád-nemé. Különös jelentőségre vergődnek éppen ezért a király tanácsában ülő, a királyi udvarhoz tartozó főbb urak, s mondhatni: trónviszályokban, a fennálló öröklési rendet áttörő utódlások alkalmával király és hercegek tetteiben irányító befolyással voltak ezeknek tanácsai, sőt — XI— XII. századi Gestáink szerint — némelyiküknek (Vid) intrikái, besúgásai, pletykái. Konkolyhintésük nem egy trónharcnak volt okozója, nem egy készülő testvéries megegyezést hiúsított meg. De mások viszont bölcs mérsékletükkel, rábeszélő képességükkel nem egy fegyveres 1 Bécsi Képes Krónika, cap. 41. XXXVII. 1. ed. Toldy. tristitia afficiebatur (t. i. Szent István) ...proptera. quia nullus videbatur de consannuineis suis ydoneus ad hoc, ut eo mortuo regnum in üde Christi conservaret. 2 Budai Krónika, ed. Podhradszky, 178. 1.: privavit lamine, ut non sit dignus portare coronam Sancti Regis.